Részlet Victor Hugo: Nyomorultak című regényéből. Egyben magyarázat, miért nem osztom a kommunisták nézeteit. 

„Bizonyára nem lep meg senkit, hogy különféle okokból nem tárgyaljuk itt elméleti szempontból részletesen azokat a kérdéseket, amelyeket a szocializmus fölvetett. Beérjük annyival, hogy felsoroljuk őket. 
Ha kiküszöböljük a világegyetem keletkezésére vonatkozó ködös elméleteiket, ábrándjaikat és miszticizmusukat, akkor azokat a feladatokat, amelyeket a szocialisták maguknak kitűztek, két fő feladatban foglalhatjuk össze:
Első feladat:
Anyagi javakat termelni.
Második feladat:
Az anyagi javakat elosztani.
Az első feladatban benne van a munka kérdése.
A másodikban benne van a munkabér kérdése.
Az első feladatban a munkaerő felhasználásáról van szó.
A másodikban a használati javak szétosztásáról.
A munkaerő helyes felhasználásán alapul a közhatalom.
A használati javak helyes szétosztásán alapul az egyéni boldogság.
Helyes szétosztáson nem egyenlő szétosztást kell érteni, hanem igazságos szétosztást. Az egyenlőség az igazságossággal kezdődik. 
Mihelyt ez a kettő: - kifelé erős közhatalom, idebent egyéni boldogság – egyesül, megvalósul a virágzó társadalom.
Virágzó társadalom ezt jelenti: emberi boldogság, polgári szabadság, nemzeti nagyság.
Anglia a két feladat közül az elsőt megoldotta. Bámulatosan ért az anyagi javak termeléséhez, de helytelenül osztja szét. Ez az egyoldalú megoldás elkerülhetetlenül ebbe a két végletbe sodorja: mérhetetlen gazdagság, mérhetetlen nyomor. A kisebbségnek jut minden földi jó, s a többségnek, vagyis a népnek, minden nélkülözés; a kiváltságot, a kivételt, a monopóliumot, a hűbériséget maga a munka termeli ki. Fonák és veszélyes helyzet ez, amely a közhatalom hatalmát az egyes emberek nyomorára építi, s amely az állam nagyságát az egyedek szenvedéseibe ülteti el. Helytelenül megszervezett nagyság az, amelyben együtt van ugyan minden anyagi tényező, azonban az erkölcsi tényezőknek egyik szikrája sincs meg benne.
A kommunizmus és a földtörvény úgy hiszi, hogy megoldja a második feladatot. Tévednek. Az ő szétosztásmódjuk megöli a termelést. Az egyenlő elosztás megszünteti a versengést. És ennek következtében a munkát. Így oszt a mészáros, aki megöli azt, amit szétoszt. Tehát lehetetlenség megállni az efféle mondvacsinált megoldásoknál. Megölni a gazdagságot nem ugyanaz, mint szétosztani.
Ha jó megoldást akarunk, a két feladatot együtt kell megoldani. A két megoldást egyesíteni kell, hogy a kettőből egy legyen.
Ha csak az egyiket oldjátok meg, Velence* lesz belőletek, Anglia lesz belőletek. Látszat-hatalmasság lesz belőletek, mint Velence, vagy anyagi hatalmasság, mint Anglia; ti lesztek a szívtelen dúsgazdag. Erőszak útján pusztultok el majd, mint ahogy Velence meghal, vagy csőd miatt, mint ahogyan majd elbukik Anglia. És a világ majd közönyösen végignézi halálotokat és bukásotokat, mert a világ felől ugyan bízvást elbukhat és meghalhat minden, ami semmi egyéb, mint megtestesült önzés, minden, ami az emberiség számára nem jelent erényt vagy eszmét.
Magától értetődik, hogy ezekkel a szavakkal: Velence, Anglia – nem népeket jelölünk meg, hanem társadalmi rendszereket; a nemzetre rátelepedett oligarchiákat, nem magukat a nemzeteket. Minden tiszteletünk és rokonszenvünk a nemzeteké. Velence, a nép, újjászületik: Anglia, az arisztokrácia elbukik, de Anglia, a nemzet halhatatlan. Ennek előrebocsátása után folytatjuk.
Oldjátok meg ezt a két feladatot, támogassátok a gazdagot, de védjétek meg a szegényt, fojtsátok meg a nyomort, vessetek véget annak az igazságtalanságnak, hogy az erős kizsákmányolja a gyengét, fékezzétek meg a feltörekvők méltánytalan féltékenykedését azokra, akik már boldogultak, arányosítsátok matematikailag és testvériesen a munkabért a munkához, támogassátok a növekedő gyermeket ingyenes és kötelező oktatással és alapozzátok a férfikort a tudományra, fejlesszétek az értelmet, de mindig foglalkoztassátok a testet is, legyen belőletek hatalmas nép és egyúttal boldog emberek családja, tegyétek demokratikussá a tulajdont, de nem úgy, hogy eltörlitek, hanem úgy, hogy általánosítjátok, oly módon, hogy kivétel nélkül minden polgárnak legyen tulajdona – és ez könnyebb, mint hinné az ember –, vagyis tanuljatok meg javakat termelni és tanuljatok meg szétosztani; és akkor egyszerre nyeritek meg az anyagi nagyságot és az erkölcsi nagyságot és méltók lesztek arra, hogy Franciaországnak nevezzétek magatokat.
Íme – néhány zavaros szekta kivételével –, ezt vallotta a szocializmus; íme, ezt kereste a tényekben; íme, ezt alakítgatta ki a lelkekben.”

*Velence – az önálló velencei köztársaságot Bonaparte szüntette meg 1797-ben.