Iskolapélda

Az ország előtt álló fő problémák között a szegénység elleni küzdelemnek az első helyen, de legalábbis az elsők között kell állnia. Világos, hogy a szegénység két dologtól függ: az egyik a megtermelt javak mennyisége, a másik az elosztás elve, módja. Ez utóbbi alapvetően határozza meg az ország politikáját, a társadalmi berendezkedést, a lakosság egymáshoz való viszonyát, de ennél fontosabb, hogy meghatározza a termelés módját és a tulajdonviszonyok rendszerét is. Ami alapvetően hat a megtermelt javak mennyiségére. Vagyis: a megfelelő gazdasági növekedés kulcsa a megfelelő elosztási modell.

Igen ám, de mi valójában a szegénység, a nélkülözés oka? A javak egyenlőtlen elosztása? Nem! Ez könnyedén szemléltethető egy egyszerű modellel.

Magyarország területe 93 ezer négyzetkilométer, azaz 9 300 000 hektár. Jó közelítéssel: minden magyar állampolgárra két futballpályányi terület jut.

Legyen egy településnek a föld minden erőforrása, Ez 200 lakos, 25 család között oszlik meg, egy család tehát 8 futballpályányi földön gazdálkodik. Hogyan alakul a termelés, hogyan alakul az élet?

Lesz öt család, amely hozzáértése és rátermettsége révévén jól boldogul, birtokát 100 %-ban kihasználja, gyarapszik, kényelmes megélhetése mellett megtakarításai is keletkeznek. További tíz család elő tudja állítani a megélhetéséhez szükséges elfogadható minimumot, de az erőforrás (a föld) kihasználása elmarad az előző csoporttól, tekintsük 60 százalékosnak. Maradt még tíz család, mely földjén nem tudja megtermelni a létükhöz szükséges minimumot. Ők földjüket csak 40 %-ban tudják kihasználni, szegények maradnak, nélkülözni fognak. (Mivel alapvető érdekük az elfogadható életminőség, nyilván önhibájukon kívül, pl. másfajta képzettségük, egyéni adottságaik miatt kerülnek ebbe a helyzetbe.)

Ez több dologra rávilágít. Az első, hogy a szegénység spontán módon kialakul, az emberi beavatkozás pedig ronthat, vagy javíthat a helyzeten. Vagyis az erőforrások egyenlő elosztása nem vezet el az optimális társadalom kialakulásához. Nézzük akkor az erőforrások elosztása helyett a megtermelt javak egyenlő elosztását. Öt család termel 100%-os hatékonysággal, tíz - 60%-al, és még tíz 40%-al. A település rendelkezésére álló erőforrások együttes kihasználása tehát 60%, ez csak a megélhetéshez szükséges minimum előállítására alkalmas, miközben az erőforrások mennyisége jólétet biztosíthatna.

Mi a helyzet, ha engedjük az erőforrások birtoklásának spontán változását?

A nélkülöző családok arra kényszerülnek, hogy a minimális szükségletek kielégítése érdekében értékesítsék erőforrásaikat. Vevőként csak az erőforrásokat 100%-ban kihasználni képes családok jöhetnek szóba, két okból. Nekik vannak megtakarításaik, és ők képesek a szerzett erőforrásokat hatékonyan működtetni.

A földjük egy részét eladó családok a maradék területen még kevesebbet termelnek, nő a nélkülözés. Azok viszont, akik megvásárolták az erőforrásokat, nem rendelkeznek a szükséges munkaerő kapacitásokkal, ezért alkalmazzák az elszegényedő családok tagjainak felét! Ezzel a létszámmal hatékonyan üzemeltethetik az erőforrásokat, az alkalmazott családok pedig el tudják érni az életminőség minimálisan elfogadható szintjét. Az elszegényedő családok másik felének helyzete tovább romlik. Ez a folyamat tehát az optimális társadalom kialakulásával épp ellentétes irányba halad.

Egy dolog világos: a probléma nem a javak, hanem az erőforrások elosztásán keresztül kezelhető. Az erőforrásokat bármilyen módon az egyénekhez kapcsolva a távolság a modell és az optimális társadalom között nem csökken, hanem növekszik.

Az eddig alkalmazott modellből az is kiderül, hogy az erőforrások 60 %-os kihasználása már biztosítja az elfogadható minimális életminőséget.

20 család van, amely számára a reális célkitűzés az elfogadható minimum biztosítása és 5 család, amely minél több erőforrás megszerzésében érdekelt.

Mindent összevetve: a település összes földterületének 40 %-a elegendő a 20 család elvárható életminőségének biztosítására, ez mintegy 80 futballpályányi terület. Ugyanekkora terület pedig hozzáférhetővé válik az öt család részére, ha...

A gyarapodó családoknak a további gyarapodásért áldozatot kell hozniuk. Annak ára ugyanis, hogy ők további földterületet szerezhessenek, az, hogy szaktudásukat a közösség rendelkezésére bocsátva biztosítsák a 20 család eltartásához szükséges erőforrás 100 %-os kihasználtságát. Mindennek feltétele a társadalmi kontroll, a közösségek demokratikus irányítása, és a választott tisztségviselők hozzáértése.

Lassan kibontakozik az optimális társadalmi modell képe. Látható, ennek a közösségi tulajdonforma ugyanolyan kikerülhetetlen feltétele, mint a magántulajdon, és meghatározó ennek a kettőnek optimális aránya. Alaposabb átgondolás után ez azt is megmagyarázza, hogy miért volt szükségszerű a szocializmus bukása, és hogy miért életképtelen és válságokkal terhelt a kapitalista termelési rendszer.

Ez a folyamat objektív. A társadalom evolúciójának útja. A sínek le vannak fektetve, az ember a fejlődés irányát megváltoztatni nem képes, csak arra lehet korlátozott hatással, hogy a fejlődést gyorsítja, vagy lassítja.