Tisztelt Ferge Zsuzsa!

 

Széchenyinek nagyon igaza volt "az ország elmaradottsága polgárainak tudatlanságával szorosan összefügg".

De tudja Ön mi áll a "közértelmesség" útjában? A tudatlanság!

Elsősorban a "tanítók" tudatlansága.

Annak idején, a DEKA első összejövetelén két egyszerű kérdést tettem fel Önnek, mind a kettőre rosszul válaszolt.

Az egyik az volt, Ön szerint felszámolható-e a szegénység.

A válasza "igen".

A másik az volt, javítana-e Magyarország helyzetén a feltétel nélküli alapjövedelem.

Ön szerint igen.

Mindkét válasza rossz volt.

Ön nincs tisztában azzal, hogy a szegénység a feladatok társadalmi elosztásának eszköze. Bizonyos fokú szegénység nélkül a gazdaság nem volna működőképes. Ez persze nem azt jelenti, hogy a nyomor szükségszerű, a nyomor és a szegénység között alapvető különbség van.

De ha mondjuk, Kuvaitból havonta minden magyar polgárnak utalnának 200 000 Ft-ot, ugyan ki végezné el az alacsony társadalmi presztízsű feladatokat? Kik hordanák el a szemetet, kik vezetnék a szippantó autókat? Kik mennének le a bányába?

Ön nem jó megfigyelő. Ugyanis ez a tény az Ön életében jól látható, érzékelhető volt. Egyes jóléti országok, például Németország, a múlt század második felében bizonyos szintig képes volt megszűntetni a "szegénységet". Mi lett a következménye? Az alacsony társadalmi presztízsű feladatok ellátásához nem állt rendelkezésre elegendő hazai munkaerő. Meg kellett nyitni a határokat, fogadni kellett jugoszláv, török vendégmunkásokat, később bárkit, aki ezeket a feladatokat hajlandó volt elvégezni. És meg kellett teremteni azt a jövedelem-különbséget, amely biztosítja azt a réteget, amely önként vállalja ezeknek a feladatoknak az elvégzését.

Ez a körülmény legalább annyira oka a mai népvándorlásnak, mint az iszlám háború. Csak nem annyira látványos.
Viszont a következményei időnként nagyon is szembeötlőek.
A 2007-es válság idejére mondjuk, Németországban is csökkent a viszonylagos gazdagság, mint ahogy az összes fejlett országban. Csökkent a foglalkoztatás, és a reálbér. Ebben az időszakban már bőven akadt volna hazai munkaerő egyes népszerűtlen feladatok ellátására, de ott voltak a bevándorlók, a vendégmunkások, akik ezeket elvégezték, jóval a hazai jövedelem-normák alatt.
Ez etnikai konfliktusokat szül, szült. Jól érzékelhető volt a jelenség a német egyesítés után.

A viszonylagos jólét tehát a gazdasági konjunktúrával együtt hullámzik, és ezzel hullámzik az alacsony társadalmi presztízsű feladatok ellátásához rendelkezésre álló munkaerő-mennyiség is. Azt már Marx megállapította, több mint másfél évszázaddal ezelőtt, hogy a gazdaság működéséhez munkaerő tartalékra, tehát munkanélküliségre van szükség. Társadalmi konstrukció kérdése, hogy ez a munkanélküliség gyáron belül, vagy az újratermelési kőrfolyamaton kívül parkol. Megjegyzem a gyáron belüli munkanélküliség modellje, a „szocialista” termelési rendszer nem vált be.
És akkor el is jutottunk a második kérdéshez, a feltétel nélküli alapjövedelem kérdéséhez.

A munkaerő tartalékot ugyanis „jövedelemmel” kell ellátni, ahhoz, hogy szükség esetén bevethetők legyenek.
Csakhogy van itt valami, amit Ön szintén nem tud. A jövedelem egy absztrakció. Valójában nem létezik, nem vonható el, és nem osztható anélkül, hogy alapvetően ne befolyásolná a gazdaság működését. Azt mondják: a termelő munka során jövedelem keletkezik. Csakhogy ez nem igaz!

A termelő munka során termékek és szolgáltatások keletkeznek, és egyféle megállapodás a termelő tevékenységet végzők között, hogy a megtermelt javakból ki, milyen mértékben részesedik. Na, ezt a megállapodást nevezik jövedelemnek. Az, hogy ez pénz formájában tárgyiasul, részletkérdés.

Csakhogy ez a „jövedelem” nem választható el a termeléstől, pontosabban a javak előállításához szükséges ráfordításoktól. Nem vonható el, nem adható másnak anélkül, hogy ne akadályozná a gazdaság működését.
Szeretném, ha ezt egy példán keresztül megértené.
Alkossunk egy társadalmi modellt 100 fővel, egy száz személyes országot.

Rendezzük sorba a lakosságot jövedelmük növekvő mértéke szerint. Tegyük fel, hogy ebben a sorban minden következő ember egy forinttal keres többet, mint az előző. Tehát az első polgár jövedelme 1 Ft, a másodiké 2 Ft, és így tovább. Értelemszerűen az 50-edik ember jövedelme 50 Ft, a századiké 100 Ft. (Ha ez így Önnek nem elég szemléletes, akkor gondolja hozzá, hogy percenként, és akkor az első ember 10 000-t keres, a tízedik 100 000-t, a „leggazdagabb” 1 000 000-t, havonta. De mi az 1-100 tartományban, tehát az egy percre jutó jövedelemmel fogunk számolni, az egyszerűség kedvéért.)
Tegyük fel továbbá, hogy az adott kor, és az adott földrajzi környezet figyelembevételével a megélhetéshez ( a munkaerő újratermeléséhez, illetve a készenléti állapot fenntartásához minimálisan 10 Ft jövedelemre van szükség. (Ami ugye, 10 Ft/perc, vagyis nagyjából 100 000 Ft/hó)

Válasszuk szét a modellbeli társadalmat a „középső” embernél gazdagokra, és szegényekre. Szegénynek számít tehát, akinek a jövedelme nem éri el az 50 Ft-ot, gazdagnak pedig az, akié meghaladja ezt az értéket. És, nyilván ott van az a réteg, amelynek a jövedelme nem haladja meg a 10 Ft-ot (havi 100 000), ezért nyomorog.
A feltétel nélküli alapjövedelem legfőképpen ezeken akar segíteni. De hogyan?
Ebben a modellben a képzeletbeli ország összes jövedelemtömege az átlagjövedelem és a népesség számának szorzata, tehát 50x100, vagyis 5000 Ft.

Ebből a szegények jövedelem-átlaga megfelel a 25. ember jövedelmének, vagyis 25 Ft-nak, a szegények száma pedig – megállapodásunk értelmében – 50 fő, a lakosság fele. Vagyis a szegényekre jutó jövedelem-tömeg 25x50=1250 Ft. Értelemszerűen, a gazdagok jövedelem-átlaga 75 Ft, a számuk szintén 50 fő, tehát a gazdagok jövedelem-tömege 3750 Ft.

Az FNA képviselői ugyan sokféle elvonási konstrukciót próbáltak felvonultatni, de ebből csak az derült ki számomra, hogy nincsenek tisztában az alapvető gazdasági folyamatokkal. Hiába állítják például, hogy az FNA forrását a költségvetésből tudják biztosítani, a költségvetésben ugyanis egyetlen fillérnyi jövedelem sem keletkezik, onnan tehát nem is lehet elvonni.

Magyarul, aki nem közgazdasági analfabéta, annak tudnia kell, hogy végső soron, az FNA forrását csak onnét lehet elvonni, ahol keletkezik: a termelésből, illetve azoktól, akik megtermelik.

Az FNA egyik legáltalánosabb modellje, amelyet én Van Parijs brüsszeli előadása alapján idézek, egy lineáris adó formájában előállított forrás egyenletes elosztása. (Az elvonás egyébként lényegében vagy egyenlő, vagy lineáris, vagy progresszív, vagy degresszív, több lehetőség nincs. Könnyen belátható, hogy bármelyikből indulunk ki, a lényegen nem változtat.)

Alkalmazzunk tehát a modellünkben egy, a jövedelmek vásárlóértékét terhelő 20 százalékos adót, ez mindegy, hogy ÁFA, vagy jövedelemadó formájában kerül beszedésre.

Tehát az első ember 1 Ft-os jövedelme után 20 fillért (fiatalabbaknak: 0,2 Ft-ot) fizet be, az utolsó a 100 Ft-os jövedelméből 20 Ft-ot. Az így beszedett alapjövedelem forrás az adó átlagos mértékének és az adózók számának szorzata, vagyis 10x100=1000 Ft lesz, amelyből az FNA képviselőinek véleménye szerint fejenként 10 Ft-os (egyenlő) alapjövedelmet lehetne szétosztani, ami éppen fedezné a munkaerő újratermeléséhez, illetve rendelkezésre állásához szükséges jövedelmet.
Ehhez jönne hozzá mindenkinek az adóval csökkentett saját jövedelme, amely így összesen, az első ember esetében 10,8 Ft volna, az utolsó ember esetében pedig 10+80, azaz 90 Ft.
Vagyis, az FNA hívői szerint a szegények új átlagjövedelmét úgy számíthatnánk ki, hogy a 25. ember jövedelmét csökkentjük annak adójával, és növeljük az alapjövedelem 10 Ft-os értékével. Vagyis: 25-5+10=30 Ft. Ezt kellene szoroznunk a szegények számával, vagyis 50 fővel, így kijönne a szegények új jövedelem-tömege 30x50=1500 Ft.

Na, ez a totális közgazdasági dilettantizmus!

Ehelyett a következő fog történni:

A gazdagok jövedelem-tömege a beavatkozás előtt 3750 Ft volt, ez csökkent 20 százalékkal a bevezetett adó miatt, és növekedett 50X10, azaz 500 Ft-tal.

Így értéke a következőképpen alakul: 3750 – 750 + 500 = 3500. Vagyis, mindent egybevetve 250 Ft-tal csökken. Ebből következik, hogy a szegények jövedelem-tömege csakis ugyanennyivel lenne növelhető.

De az FNA hívői itt valamit kifelejtenek a számításból: ha a gazdagok jövedelem-tömege 250 Ft-tal csökken, akkor a gazdagok 250 Ft-tal kevesebb értékű terméket képesek vásárolni. Ez a termékmennyiség tehát nem kerül legyártásra, vagyis a szegények egy része elveszíti a munkáját, a jövedelmét. És, mivel a jövedelem nagysága éppen megegyezik az előállított javak értékével, ezért a gazdagok FNA kasszába befizetett (beszedett) pénzével éppen azonos mértékben csökken a szegények jövedelme. (A jövedelem-tömeg éppen 1000 Ft-ra.)

Vagyis, az FNA támogatói egyetlen fillért sem tudnak adni a szegényeknek, de az ország gazdasági teljesítményét máris csökkentik 5 százalékkal. (Nem beszélve az FNA rendszer megvalósításához szükséges intézményi háttér felállításáról, és működtetéséről.)

Hogy legyen egészen világos – a példaképpen választott modell esetében az FNA bevezetésének hatására (figyelmen kívül hagyva az ehhez szükséges intézményi háttér létrehozását, és működtetését) a jövedelmi (szociális) különbségek a következőképpen változnának:

A társadalom gazdasági teljesítménye 5000 Ft-ról 4750 Ft-ra (5 százalékkal) csökkenne.

A gazdagok jövedelem-tömege 3750 Ft-ról 3500 Ft-ra csökkenne.

A szegények jövedelem tömege– a legjobb esetben – nominálisan egyetlen fillérrel sem növekedne, viszont a GDP 5 százalékos csökkenése miatt reálértékben 5 százalékkal, 62,5 Ft-tal csökkenne.

Az első évben!

Ezzel ez a gazdaság megkezdené rögös útját az összeomlás felé, de legjobb esetben is egy, a korábbinál lényegesen alacsonyabb szinten kialakuló új egyensúlyi állapot felé.

 

Tisztelt Ferge Zsuzsa!

Nem az a baj, hogy Ön ezt nem tudta.

Hanem az, hogy elbizakodottságában erről még beszélgetni sem volt hajlandó.

És nem az a baj, hogy Ön ezt így gondolja. Hanem az, hogy sokan vannak ezen a szinten.

A szakma (a gazdaságtudomány, nem a szociológia) jeles képviselői.

Akik egyetemen tanítanak. Ostobaságokat.

Nem vagyok abban biztos, hogy Ön nem követett el hasonló hibákat. Hiszen még a szegénység gazdasági szerepét sem értette.

Remélem: eddig!

Tisztelettel:

Majoros László