levelek a facebookról 21

Kedves Judit – szeretném a látszatát is elkerülni, annak, hogy presztízs miatt vitatkozom. De szerintem nem gondoltad végig. Én pedig kutatásaim során többször is. Az embereknek a 0,1 százaléka sem képzett közgazdász, ezért élettere, tapasztalatainak forrása a társadalom, tehát a következtetéseit ebből vezeti le. Most te is ezt tetted. Ugyanúgy, mint az ezerszeres többség. De a valóság független a vélemények arányaitól.

Valójában azonban a társadalom kialakulása a munkamegosztás következménye. Amíg munkamegosztás nem volt, addig társadalom sem létezhetett. Abban a világban mindenki ellensége volt a másiknak – mindenki saját territóriumának élete árán való megvédésére kényszerült. Adott területen egy új egyed csak a másik kiszorításával, „javainak megszerzésével” maradhatott életben. Ennek örökségét (egyénenként különböző mértékben) a mai napig hordjuk.

A társadalom kialakulása tehát a munkamegosztás következménye – remélem, ezt nem vitatod. Ennek megfelelően már a társadalom legelső csíráinak is biztosítania kellett a társadalmi munkamegosztás feltételeit. Akkor is, ha ez nem írott szabályok formájában jelent meg. Vedd észre, hogy a gazdasági fejlődés következő lépése mindig előbb következett be, mint a hozzá tartozó, és annak kereteit rögzítő társadalom. Először az együttműködés – következménye a horda, amelyben kialakultak az együttélés szabályai – minek alárendelve? A gazdaság leghatékonyabb működésének. A gazdaság kitermelte az alkalmas vezető, szervező, irányító réteget, létrejött a társadalmi hierarchia. Nem magától, nem öncélúan, hanem az adott szinten a gazdaság működését, fejlődését a legjobban támogató módon. Ezt nem nehéz belátni: a társadalom kialakulásának az volt a feltétele, hogy az egyedek egymásra többé ne ellenségként tekintsenek, hanem felfogják, hogy a munkamegosztás előnyt jelent számukra. Még azok számára is, akik a társadalmi hierarchia aljára kerültek.

(Jellemzően ugyanis – és általában – szükségleteiket magasabb szinten tudták kielégíteni, mint az előző fejletségi szinten, vagyis a munkamegosztást megelőző „gazdasági” rendszerben.)

Igaz, hogy ennek a társadalomnak még nem volt „alkotmánya” de megmerevedett szokásjogai voltak. Ami biztosította a társadalom kereteit. Mi volt ezekkel a keretekkel szemben a legfőbb elvárás? Az, hogy mindenki számára előnyt jelentsen az alternatív lehetőséghez képest. Mert ha a társadalomhoz való tartozás az egyén számára nem jelent előnyt – mondjuk kifejezetten hátrányt jelent, akkor az egyénnek nem érdeke a társadalomhoz való tartozás. Ha pedig ez az állapot a társadalom többségét jellemzi, akkor a társadalom szakad, széthullik.

A társadalom összetartó ereje sem más, mint egyfajta garancia a gazdaság működésének, fejlődésének biztosítására. Az a rendeltetése, hogy áthidalja az átmeneti működési zavarokat, a gazdaság gyenge teljesítményéből adódó kritikus időszakokat.

Beláthatod, hogy a hatalommegosztás, az erőszak monopóliuma mind-mind a gazdaság működési feltételeinek biztosítását szolgálja.

Te magad is leírtad: „saját könnyebbségük érdekében”! Igaz, ennél többről van szó – saját létfeltételeik érdekében. A társadalom szabályozása spontán módon a gazdaság működésének leghatékonyabb módját támogatja. Ez csak azért nem nyilvánvaló, mert a folyamat sztochasztikus módon megy végbe: a nyomástartó edényben a molekulák mozgása rendszertelen, de ennek a szabálytalan, rendszertelen mozgásnak az eredménye a nyomás, amely látszólag semmilyen összefüggésben sincs azzal, mikor, melyik molekula, vagy molekula-csoport milyen irányban, milyen sebességgel mozdul el.
Ilyen a viszony a gazdaság és a társadalom között is.

Vizsgáld végig tudományos alapossággal! A keletkezését most bemutattam – a társadalom szerkezetének ki kellett szolgálnia a munkamegosztást. Biztosítania kellett annak stabilitását. A munkamegosztás nem függhetett a szereplők hangulatától, szándékától. A munkamegosztás legfontosabb sajátossága az egyes feladatokhoz való viszony volt (és az ma is). Az elvégzendő feladatoknak prioritásuk volt/van – aszerint, hogy az egyén melyiket végzi/végezné szívesebben. A munkamegosztással az egyének egy része – alkalmasság szerint – kisajátította a számára kedvezőbb, könnyebben elvégezhető, kevesebb fizikai ráfordítást igénylő feladatokat, így más személyekre rákényszeríthette a nehezebb, kellemetlenebb feladatokat. Kialakult a feladatok társadalmi presztízse. Ebből már világosan látható: a társadalom szerkezetének kialakulását a gazdaság fejlődése kényszerítette ki. Ugyanígy a hatalom kialakulását is, az elnyomást is, a kizsákmányolást is. Akkor is, ha ez nehezebben látható. Ezeknek a feladata az előbb említett átmeneti működési zavarok áthidalása. Hogy a hátrányos helyzetbe került szereplők ne tudjanak kiszállni a társadalom egészének működéséből. Azt sem nehéz belátni, hogy ez a gazdaság működését, fejlődését szolgálja: ha ugyanis átmeneti problémák képesek volnának megszüntetni a társadalmi kohéziót, akkor a rendszer a korábbi állapotába süllyedne vissza, vagyis a munkamegosztás előtti állapotba. Ami elvben és lokálisan megtörténhet, de a tárgyalt korban ez feltétlenül az adott csoportok, „hordák” kihalásához vezetett – illetve az ilyen hordák, amelyeknél a társadalom szerkezete nem szolgálta ki a gazdaság fejlődését, működését, alulmaradtak a fejlettebb törzsekkel szemben – és a „törzs” itt már minőségi ugrás, átvezet a rabszolgatartó társadalomba. Ha ennek megnézed a szerkezetét, látnod kell, hogy egy fejlettebb gazdasági folyamatrendszer – a hozzá tartozó társadalmi berendezkedés pedig szükségszerűen kiszolgálja azt. (Nem is lehet elképzelni másképp – ha erre nem lenne alkalmas, akkor a fejlettebb gazdasági rendszer nem volna működőképes, amihez a társadalomnak igazodnia kellene – és ez visszarendeződéshez vezetne. Nagy ugrás, de ez történt a szocialista társadalom bukása során: a társadalom szerkezete nem volt képes kiszolgálni a gazdaság fejlődését. A működését talán még csak-csak, de a fejlődést nem.) Látnod kell – épp a rendszerváltás a bizonyíték rá, hogy a gazdaság fejlődése kikényszeríti az ahhoz szükséges társadalmi struktúrát. És addig dönti be a „társadalmi alapon” létrehozott szerkezeteket, amíg az elfogadható állapot ki nem alakul. Most ez zajlik Magyarországon – és ez jól látható. Ha megnézed az egykori szocialista országok helyzetét és társadalmi berendezkedését, azt fogod látni, hogy korreláció van a gazdasági sikerességük és a társadalmuk szerkezete, szervezettsége között.
Végig akartam vezetni a társadalmi átalakulások egész során, de így is hosszú lett a társadalom kialakulásának bemutatása is. Egyébként, tömör formában ezt bemutattam a „Szakaszos fejlődéselmélet”-ben, most csak felhívnám a figyelmet. A feudalizmus társadalmi berendezkedése is csak követte a gazdasági rendszer megváltozását – a rabszolgák felszabadítása, nem valamiféle „társadalmi alrendszer” változásának következménye volt, amit a termelési mód megváltozása követett. Nem, dehogy! A társadalom szerkezetének azért kellett megváltoznia, mert a rabszolgatartó társadalom már többet volt képes termelni, mint értékesíteni. A változást tehát a gazdaság fejlődése kényszerítette ki! De ez nehezebben látható – az viszont, hogy a gazdasági fejlődés a társadalmi változásokat megelőzte, nem vitatható. És az új társadalmi berendezkedésnek biztosítania kellett a gazdaság fejlődéséhez szükséges vásárlóerőt – vagyis gondoskodnia kellett arról, hogy a korábbi rabszolgák, akik korábban a termelésük terhére kaptak ellátást uraiktól, az új társadalmi rendszerben az uraik számára folytatott termelésen felül önmagukat is ellátni képes alkotó elemei legyenek a gazdaságnak. Az uralkodó réteg tehát kétszer nyert az átalakulással: egyszer megszabadult a rabszolgák tartásával járó költségektől, egyszer pedig cserealapot képező termékmennyiség keletkezésével számolhatott. (A jobbágy saját termelése, és saját termelésének feleslege.)
Hasonló volt a helyzet a kapitalizmus kialakulásának időszakában: a feudális gazdaság újra többet volt képes termelni, mint amennyi értékesíthető volt, a jobbágyokból tehát olyan társadalmi szereplőket kellett kialakítani, akik nem csak képesek önmagukról gondoskodni, hanem vásárlóerőt is jelentenek. Ezért megfosztották őket az önellátás lehetőségétől, termelő munkájuk ellenértékeképpen többé nem közvetlen fogyasztásra alkalmas javakhoz jutottak, hanem pénzhez, amellyel arra kényszerültek, hogy saját termékeik vásárlói legyenek. De ez is a gazdaság fejlődését eredményezte – hiszen a gazdasági teljesítmény folyamatosan nő – miközben a gazdaság kikényszeríti a társadalom megfelelő változásait. A családi példád sántít, ezt írod:

”Ha egy családot tekintünk - példaként- társadalomnak, benne az egyetlen keresőt, az apát a gazdasági alapnak, akkor rögtön kiderül, hogy nem a család szolgálja az apát, hanem az apa szolgálja a családot. A család célja nem az, hogy az apa dolgozzon, a család célja, hogy pl. nyáron nyaralni menjenek. Ennek a célnak az érdekében vállal plusz munkát az apa.”

Valójában ez a legkevésbé sem így van. Egyrészt az egykeresős családmodellben igaz, hogy az apa dolgozik, de ennek a feltételeit az anya biztosítja. Ezért az anya munkája valójában éppen olyan értékes, mint az apáé, a család létfeltételeit tehát ketten biztosítják. A gyerekeknek pedig pontosan ugyanolyan fontos a gazdasági szerepük, mint az apának – ők a munkaerő reprodukciójának alanyai. A gazdaságtan így is számol velük: a változó tőke (v) a munkaerő újratermelődésének költsége, amelyben benne foglaltatik a munkaerő regenerációja mellett a reprodukciója is. Tehát láthatod, hogy a család a gazdaság osztatlan egységét képezi, amely minden tagjának (társadalmi szinten) egyforma gazdasági szerep jut.

A bajok forrása épp az amatőr gondolkodás, a látszat utáni következtetés. Amikor a társadalmi szereplők túlértékelik a társadalom alakításának szabadságfokát, és azt gondolják, hogy a társadalom szerkezete szabadon alakítható, a gazdaság majd ki fogja ezt szolgálni. Ez minden bajunk eredete.

Ma is! Számomra világosan látható, hogy az elkövetkezendő időszakban a gazdaság milyen átalakulás előtt áll, és ez milyen követelményeket támaszt a társadalom szerkezetével szemben. Sajnos azonban az eseményekre olyan szereplőknek van ráhatásuk, akik ezeket az összefüggéseket nem ismerik, és, ha megismernék, sem értenék meg, és ha megértenék, akkor sem hinnék el. És a társadalmi többség támogatottsága mögöttük áll. Hogy miért? Azért mert a látszat a valóság fordítottja – az emberek azt hiszik, hogy a gazdaságnak a társadalom igényeit kell kiszolgálnia. És azt hiszik, hogy a társadalom azért olyan, amilyen, mert a gazdaság nem képes kiszolgálni. Az emberek nem ismerik fel a gondolkodásuk mögött rejlő ellentmondást – a technikai, technológiai feltételek bőven biztosíthatnák a társadalmi igények teljes kiszolgálását. Hiszen a termelési lehetőségek fejlődésének függvénye progresszív… Ami a fejlődés szakaszainak korlátja, az a fizetőképes kereslet. Az viszont a társadalom szerkezetének függvénye – aminek átalakulását a gazdaság akkor kényszeríti ki, ha a termelési lehetőség függvény eléri az adott társadalmi szinthez tartozó fizetőképes keresletet.

Ahogy ezt a „Szakaszos fejlődéselmélet”-ben tételesen levezettem, és igazoltam.

Az általad említett „alrendszerek”-nek gyakran egyetlen szerepük van, az is csak az elosztásban – jövedelem kiáramlás, ezzel a fizetőképes kereslet biztosítása. Bizony, erre önálló társadalmi alrendszerek jönnek létre, például a kultúra. Ha mindenkinek kapálnia kellene a megélhetéséért, senki sem faragna szobrokat.

Záró mondatod pedig így hangzik:
„Röviden a gazdaság van a társadalomért és nem fordítva.”
Érzed ennek a képtelenségét? Ez feltételezné, hogy társadalom előbb volt, mint gazdaság, hogy a gazdaságot a társadalom hozza/hozta létre. Hogy a társadalom előbb megszervezte önmagát, majd kialakította a céljainak, igényeinek megfelelő gazdaságot.
Hogy lehet, hogy amíg önmagát szervezte – nem halt éhen?
Ez a gondolkodás akadályoz meg bennünket abban, hogy felismerjük a valódi problémáinkat, és valódi megoldásokat találjunk.