Figyelemre méltó a véleményed, de helyenként nem értem...

Nem tudom, milyen forrásból származik az az adatod, hogy 16 ember képes volna 100 ember szükségleteinek kielégítéséhez elegendő termék előállítására - de ezt én alapvető tévedésnek tartom - olyan tévedésnek, amelynek megfogalmazója a szükségletek fogalmával sincs tisztában. Igaz - olyan nagyon nem is lehet, mert ez is egy olyan terület, amelyre mindeddig a közgazdaságtan nem fordított megfelelő figyelmet.

A valóság azonban az, hogy a munkanélküliség aránya az elmúlt 50 évben egy cseppet sem növekedett. Nőtt viszont a föld lakosainak száma (Talán a duplájára? De mindenképp nagyon jelentős mértékben.) Mit is jelent ez - normálisan végiggondolva? (Most az arányok csak szimbolikusak lesznek, a kérdés nem ér annyit, amennyit a pontos adatok megszerzésére kellene fordítani.) Azt jelenti, hogy az ötven évvel ezelőtti állapotokhoz képest nagyjából kétszer annyi ember nagyjából kétszer annyi munkaórát teljesít. Vedd hozzá azt, hogy a technológia fejlődése a termelés hatékonyságát a tízszeresére növelte, vagyis az előállított termék és szolgáltatás mennyisége a hússzorosára növekedett. Aszerint az állítás szerint, amit te ellenőrzés nélkül átvettél, a föld teljes lakosságának ellátásához a föld lakosságának 16 százalékára van szükség. Vagyis, nagyjából egymilliárd emberre. Valójában pedig a föld lakosainak nagyjából 2/3-a, tehát négymilliárd ember végez termelő munkát. Joggal vetődik fel hát a kérdés, minden gondolkodó ember számára, mit termel 3 milliárd ember? Érzed az ellentmondást?

És vedd észre: amit a négy milliárd ember megtermel, az mind szükségletet elégít ki, és az mind elfogy. És nem elég! Nagyon nem elég! Remélem sikerült felhívnom a figyelmedet arra, hogy a rendelkezésedre álló adatok - finoman szólva - hiteltelenek.

A technikai - technológiai fejlődés üteme engem is foglalkoztatott. De arra kellett rájönnöm, hogy a dolgok nem úgy működnek, ahogy azt a laikusok elképzelik. Ezért a köztudatban forgó tévedéseknek nem sok közük van a valósághoz.

Gondold végig: igaz, hogy az elmúlt 50 évben a szövőnők száma a tizedére csökkent, viszont a műkörmösök, a fitneszedzők száma a sokszorosára nőtt. Ma a foglalkoztatottak több mint fele olyan munkát végez, amelyek ötven évvel ezelőtt nem is léteztek.

Magam is foglalkoztam a termelési lehetőségek és a szükségletek összefüggéseivel, és ebből született egyik legfontosabb tanulmányom, amit angolra is lefordítottak. Ebben a termelési lehetőségek fejlődését, axióma szerű alapnak tekintve, és a szükségletek fejlődését a fizetőképes keresletre visszavezetve eljutottam a >szakaszos fejlődéselméleti modell< megalkotásához, amely magyarázatul szolgál minden eddigi gazdasági-társadalmi átalakulásra, és prognosztizálhatóvá teszi a jövőbeni gazdasági-társadalmi folyamatokat (történelmi léptékben).
Ezért is találom figyelemre méltónak, hogy a probléma téged is érdekel. Különösen hogy a gazdaság fejlődésében evolúciós folyamatot látsz, mert az is. És megismerhető! Ugyanis egy folyamat ismert szakaszának elegendő számú ismert eleméből következtetni lehet a folyamat jövőbeni elemeinek működésére. És nekem ez a szakmám – gazdasági mérnök, konkrétan szervezőmérnök vagyok. A rendszerek és folyamatok szakembere.

Most térjünk rá arra, amivel nyitottál. Nem derült ki számomra, hogy melyik következtetésem hibás. Ezért nem tudjuk megvitatni. Pillanatnyilag nincs olyan függőben lévő szakmai vitám, ami bármely következtetésemet vitatná, sem hazai, sem külföldi viszonylatban. Ettől persze még lehet, hogy úgy van, ahogy mondod, de akkor meg kellene nevezni a hibás következtetést, és bizonyítani, hogy hibás. Erre meg is kérnélek, mert ha így van, akkor újra kell gondolni és ki kell javítani!
(Ha beazonosítod a hibás következtetést, az esetlege hiba felderítését mát együtt is elvégezhetjük.)

Addig is javaslom elolvasásra a termelési volumen alakulásáról szóló dolgozatomat. (Előre bocsátom, a nemzetközi visszhangja jó, tehát nem célszerű a közhit szerinti téves elképzelések alapján ex katedra kijelenteni, hogy a következtetések hibásak. És bevallom, szakemberekkel szívesebben is vitatom meg – ilyenkor ugyanis nem szokott az előfordulni, hogy „úgy általában” minősítenék tévesnek a következtetésemet, meg sem nevezve, hogy melyiket. Szakember ilyet nem csinál, csak az, aki makacsul hisz valami közkeletű tévedésben. És a közgazdaságtan sajnos tele van olyan tétellel, amelyről a köztudatban az ellenkezőjét hiszik. Erre jó példa az előbb kitárgyalt – hány ember munkájára van szükség a földön, vagy egy adott társadalomban? – kérdés. Pedig ehhez tudás nem is nagyon kellene, csak gondolkodni kellene.)

De neked nagyon jó meglátásaid vannak, például látod, hogy a szegénység nem felszámolható. Ha ezt tudományos igénnyel ki is tudod fejteni, akkor meg kell tenned, mert ilyen munka még nem készült, sőt még a szakmai közfelfogás is ennek az ellenkezőjét hiszi. Tehát egy ilyen munka az egész közgazdaság-tudományra alapvető hatással lenne. Én sok mindenre rájöttem, de nem érzek elhivatottságot a téma kifejtésére. Már csak azért sem, mert a probléma teljes kifejtésének terjedelmét ezernél több oldalra saccolom. (Ugyanis a kutatásnak nincs érdemi előzménye, viszont teljes és általános a téves hiedelem, a szakemberek között is, és a laikusok között is.)

De ez a „nézőpont”, hogy a „84 ember” (amelyről már tisztáztuk, hogy nem 84), „milyen anyagi körülmények között éljen”, nagyon fontos! Ugyanis a társadalmi változások mind ennek a tényezőnek a mentén történnek, éspedig egész a mai napig úgy, hogy valójában nem is ismertük, ismerjük ennek a nagyon fontos tényezőnek a sajátosságait. Egész a mai napig olyan paraméterek mentén próbáljuk szervezni a társadalmunkat, amelyeket nem is ismerünk! Az eredmény pedig önmagáról beszél.

Az ősközösségi állapotot pedig megszépítette a messzeség, nem hiszem, hogy „mindenki a horda együttes lehetőségeihez képest kapott meg minden feltételt az életben maradáshoz”. Sokkal inkább azt hiszem, hogy közelebb álltunk a korábban már említett farkas-falka társadalmi struktúrájához, az alfa hímtől az ómega (tehát az utolsó) egyedig. De ezt már soha nem tudjuk hitelt érdemlően eldönteni. Én nem is vitatom az állításodat, hiszen nem értek hozzá. Emberi mivoltunkat is túlmisztifikáltnak tartom – szerintem egyáltalán nem különbözünk annyira az állatvilágtól, mint amennyire szeretnénk, vagy amennyire azt magunkról hisszük. Amiben pedig valóban különbözünk, nem biztos, hogy az az előnyünkre válik!

Két helyen is „szűk időbe szorított vizsgálódás”-t tulajdonítasz nekem, nem tudom, mire alapozva. Ugyanis tevékenységem épp az ellenkezőjére épül: a történelmi léptékű elemzésekre. Hogy ennek vannak aktuális vonatkozásai is, ez természetes, de azt tudni kell, hogy a következtetések valószínűsége az időszakok nagyságával szoros korrelációban van.

Érdeklődéssel várom tehát a vitára alkalmas észrevételeidet, de csak konkrétan, és nem közhiedelmek alapján indokolva. Mindemellett azt gondolom, hogy megalapozott vitát nehéz úgy folytatni, hogy évtizedes munkásságomból csak sorokat ismersz, és emelsz ki összefüggéseiből. Ez még akkor is igaz, ha ezeket a sorokat én kínálom fel hozzászólások formájában. Nyilvánvaló, hogy a facebook számomra is csak a kiemelésekre nyújt lehetőséget. Ezért javaslom elolvasásra a fent már hivatkozott írást:

http://patriahungaria.freewb.hu/szakaszos-fejlodeselmeleti-modell