levelek a facebookról 11

Zoltán – azt írod: „Úgy látom minden elmélet ugyan oda lyukad ki, pénzt kell tenni a gazdaságba, hogy termeljen!” . Hova lyukadhatna még ki?

Nem olvastad elég figyelmesen Judit (Edit) írását. Épp azt a lehetőséget kereste/támogatta, ahol a legkevesebb pénzt kell betenni. Ezt nem kerülheted el! Akár paprikás krumplit akarsz, akár fogpiszkálót, először meg kell venned a hozzávalókat. Az anyagokat, a szerszámokat, hogy el tudd készíteni. Utána bele kell fektetned a munkát. És csak akkor tudod elfogyasztani (vagy eladni) ha mindezen már túl vagy.

Én még olyan szakértői elemzést nem láttam, amelyik azt tartalmazná, hogy a munkának nincs becsülete. Eddig még nem jutottunk el, bár olyannal már találkoztam, hogy egyetemi tanár, a közgazdaságtan docense nincs tisztában a munkaérték elmélettel. Bevallom, ezt korábban középfokú gazdasági végzettségű emberről sem tudtam volna elképzelni. Valami igazad tehát van – én is szóvá tettem már, hogy a közgazdászok kezdik elfelejteni azokat az axiómákat és alaptételeket, amelyekkel a XIX. században még tisztában voltunk. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy azok elavultak volna, hanem arról, hogy a mai közgazdászok olyan dolgokat kérdőjeleznek meg, nem tudnak, vagy nem akarnak elfogadni, amelyeket elődeink már egyértelműen és kétségbevonhatatlanul bizonyítottak.

Az meg természetes, hogy pénzt senki sem ad ki szívesen. Te sem, ha nem muszáj, és más sem. Különösen akkor nem, ha ez elkerülhető. Ha tudsz krumplit venni 65 Ft-ért, nem veszed meg 80-ért. Miért csodálkozol, ha a cégtulajdonosok alkudni próbálnak? Számukra a munkaerő ugyanolyan, mint neked a krumpli – ahhoz kell, amit ők főznek. Nyilván olcsóbban akarják megvenni. A baj csak akkor van, ha az alkuba egy harmadik személy beleszól. A bérek, és a foglalkoztatás problémája nem a cégtulajdonos, és a munkaerő között van, hanem az állam, és a gazdasági szereplők között. E tekintetben a tőkés és a munkás akár egy oldalon is állhatna, sőt, ma, Magyarországon egy oldalon kellene állnia. Szemben a kormánnyal. erről van egy hosszabb írásom, valahol. Keresd meg, ha érdekel… Az már probléma, ha a tőkés az állammal szövetkezve meg akarja változtatni a piaci feltételeket a munkavállalók kárára. Ez azonban nem tisztességes piac. És sajnos, ez az általános, a történelmi fejlődés következményeképpen. Mert a tőkésosztály az uralkodó réteg átalakulása, eróziója során jött létre. De nem ez a szükségszerű!

Érdekes módon, a kapitalizmus természetes fejlődése pontosan abba az irányba hat, hogy lassan de folyamatosan csökken a különbség a gazdasági szereplők társadalmi viszonyainak megítélésében.

Ezzel időnként szembe megy egy-egy ország kormánya, de tartósan, történelmi távlatokban erre egyetlen hatalom, semmilyen diktatúra nem képes.

A termelő szektor problémáját nagyon jól látod, és értem, hogy Magyarországról beszélsz, de ezt hozzá kell tenni. Mert a világgazdaság zárt, a magyar gazdaság pedig nyitott. Egészen más szabályok vonatkoznak az egyikre, mint a másikra. Magyarországon előfordulhat, hogy a termelő szektor a töredékét állítja elő a fogyasztási szükségleteknek, de a világgazdaság szintjén nem. Vannak olyan országok, államok, vagy városállamok, amelyek szintén a töredékét sem termelik meg közvetlenül az általuk elfogyasztott termékeknek. Hanem a világgazdaság működéséhez szükséges más fontos feladatot látnak el. De a megélhetésükhöz szükséges munkát ők is ráfordítják, csak épp nem közvetlenül a fogyasztási javak előállítására, hanem más, cserére alkalmas termékekre és szolgáltatásokra. Ilyen például Szingapúr, amelynek saját termelő szektora gyakorlatilag nem is létezik. Mégis magas életszínvonalat képes biztosítani polgárai számára. Miből? Tengeri tranzit szolgáltatásokból. Szingapúr a tengeri kereskedelem egyik világközpontja. Tudom, több alkalommal jártam ott magam is.

De Magyarország problémájának tekintetében egyetértek veled – mi nem vagyunk Szingapúr, mi hagyományosan saját termelésünk árán tartottuk el magunkat. Egészen a rendszerváltásig.

Pedig elvi lehetőségünk arra is lenne, hogy európai kereskedelmi központ legyünk – ehhez a földrajzi adottságaink megvannak. Magyarország az európai kereskedelmi útvonalak középpontjában fekszik, Európa legfontosabb vízi útvonalának felénél. Ez akár önállóan is képes lehetne eltartani az országot. Ugyanakkor Magyarország Európa egyik legkedvezőbb adottságú mezőgazdasági termelő területét mondhatja magáénak, ez is olyan erőforrás, amely képes volna szolid jómódban eltartani az egész ország minden lakóját. Ezt csak két dolog akadályozhatja meg, az egyik a rossz szándék, a másik a tudatlanság.

Rossz szándék alatt nem azt értem, amire célzol: hogy a multik kiviszik a hasznot az országból. Ők ezt a velünk kötött üzlet alapján viszik ki. Hogy mi rossz üzletet kötöttünk, az nem az ő hibájuk.

A globalizáció nem önmagában rossz. lehetne, sőt, lehet jó is.

Vegyünk egy egyszerű példát. Mondjuk, találnak Magyarországon egy hatalmas szénmezőt, amelyet a hazai vállalkozók évi 100 milliárd forint haszonnal tudnak kiaknázni. Jön mondjuk egy norvég vállalat, és azt mondja: ő ebből évi 200 milliárd hasznot tud kihozni, 80 milliárdra igényt tart, 120 milliárdot itt hagy nekünk. Hogyan járunk jobban?

Persze, észnél kell(ene) lenni. Hiszen lehet, hogy 10 év múlva mi magunk is képesek lennénk 140 milliárd forint éves haszon kitermelésére, de a norvégok a korábbi megállapodás alapján csao 120-at fizetnek…

Azt már megbeszéltük, hogy úgy van, ahogy a következő sorban mondod: nem munkahelyeket kell teremteni. Legfőképp azért, mert nem lehet. Ennek okait leírtam. De mit tehetünk akkor, amikor olyan gazdasági szakemberek irányítják az országot, akik ezt nem tudják?

Azt mondod megbízható termelő szektorra lenne szükség – ebben maradéktalanul egyetértünk. De emellett – plusszban – lehetnénk Európa kereskedelmi központja. És nem csak egyszerűen jól élhetne minden magyar polgár, hanem nagyon jól élhetne! Irigykedhetne Európa nagyobbik része! De mire lenne szükség ezekhez?  Hozzáértő szakemberekre, tisztességes és felkészült politikusokra, szakértő kormányra. Lesz nekünk ilyen? Soha azt életben. Miért nem? Mert mi magunk nem vagyunk ehhez elég tisztességesek, okosak, hozzáértőek. És mert a vezetőinket magunk közül választjuk, ezért ők olyanok, mint mi magunk vagyunk. Mert nem ismerjük fel, hogy csak együtt lehetünk képesek meggazdagodni, egymás rovására soha! És mert okosabb vezetőket csak egy okosabb nép tud választani.