Üzenet a konzervatív baloldali gondolkodóknak. Szükség van a változásra!

Vannak, akik nem értik az érveimet, a gondolataimat. Talán azért, mert a könyv közepén szeretnék elkezdeni az olvasást. A meglátásuk egyébként gyakran megegyezik az én véleményemmel (látod, nem azt írom, hogy jó vagy nem - azt érvek alapján kell eldönteni), de az ok-okozati összefüggéseket csak a helyes sorrendben lehet értelmezni. A tulajdonviszonyok elemzése sem egyszerű, nem is kéttényezős. Épp Marx zseniális levezetéséből kapunk választ a felvetésekre. Ha a gazdaság a természetes szabályok szerint működne, akkor milyen lenne a munkaadók és munkavállalók viszonya? Ha jobban megérné vállalkozónak lenni, akkor a vállalkozók száma növekedne, mindaddig, amíg egyszer csak kevés lenne a munkavállaló, egyre inkább felértékelődne az élő munka, egyre magasabb lenne a munkabér. Míg egy szép napon jobban megérné munkavállalónak lenni, egyre több vállalkozó adná fel az önálló tevékenységét, és helyezkedne el munkavállalóként. Lényegében egyensúlyi állapotnak kellene kialakulnia, éppúgy, mint a piacon a krumplival. De akkor miért nem így működik? Azért, mert a konzervatív baloldali ideológiával szemben nem két, hanem hárompólusú a társadalom. A harmadik pólus a tőkés hatalom, amely magát tőkésnek állítja be, de nem a szabályok szerint játszik. Ők azok, akik üzleteiket nem a kereslet-kínálat szabályai szerint bonyolítják, hanem közbeszerzéseken keresztül, vagy éppen erőfölényükkel durván visszaélve, a gazdaság többi szereplőjét kényszerítve arra, hogy elfogadják az általuk hozott természetellenes szabályokat. És épp ebben rejlik a Marx által is prognosztizált szükségszerű bukásuk. De Marx a saját korában ennek a folyamatnak a részleteit nem láthatta – már az is zseniális, hogy a végeredményét helyesen állapította meg.

De nézzük meg, milyen eszközöket használ a tőkés hatalom természetellenes céljainak eléréséhez.

Nos, a legfőbb eszköze – ahogy azt a legtöbben látják – a magántulajdon körül keresendő. De itt nem a termelő, a hatékony magántulajdonról van szó, hanem a meddő, a kisajátított, a mások puszta létéhez szükséges erőforrások korlátlan kisajátításáról, visszatartásáról van szó. Ez ugyanis a zsarolás eszköze – a tőkés hatalom megakadályozza a mások létéhez szükséges gazdasági erőforrásokhoz való hozzáférést, elérve ezzel, hogy az általuk diktált feltételek mellett, a számukra hasznos létszámot foglalkoztassák.

A kétféle magántulajdon között tehát lényeges különbség van: az egyik az aktív tőke, a működő tőke, amely a társadalom célját szolgálja és értékét a társadalom számára nyújtott haszon szabja meg, mint ahogy az érte járó tőkejövedelem értékét is. Tehát, ez a tőkésnek, ha ő a gazdaság szereplője, jogos és arányos jövedelme. A másik a rablótőke, amelynek célja nem a termelés, hanem mások termelésének a megakadályozása, tőkekivonás a gazdaságból (és ennek, ahogy azt sokan gondolják, valóban fontos eszköze a bankrendszer, tágabb értelemben a pénzrendszer, de ez bonyolult folyamatok elemzését követelné meg). Ez a zsarolás eszköze, a hatalom megszerzésének és megtartásának eszköze. És a valódi kizsákmányoláshoz, a tőkés hatalom működéséhez szükséges további eszközök (gazdasági-politikai hatalom, jogrendszer, államigazgatás, erőszakszervezetek, stb.) forrása.

De ez – még egyszer hangsúlyozom – más, mint a termelő tőke. A termelő tőke nélkül ugyanis sem igazságos, sem igazságtalan társadalom nem működhet. A magántulajdon – a gazdaság működésének nélkülözhetetlen eszköze. Mint ahogy a közösségi tulajdon is az (lenne). Ennek kellene ugyanis szemben állnia a gazdasági erőforrások korlátlan kisajátíthatóságával. Ennek kellene biztosítania, hogy a munkaerő piacon keresleti állapot uralkodjon, hogy a termelő (tőkés gazdasági szereplő) csak akkor jusson munkaerőhöz, ha annak a nála való munkavállalás előnyt jelent a közös tulajdonban lévő erőforrások kihasználásához képest. Ez azt jelenti, hogy akkor vesz részt a tőkés árutermelésben munkavállalóként, ha az így szerzett jövedelmét kisebb ráfordítással szerzi meg, mintha a szükségleteit a közösségi tulajdonban lévő erőforrások segítségével elégítené ki.
Ha egy ilyen folyamat következményeit végiggondoljuk, akkor megértjük ennek szükségszerűségét, és a tőkés hatalom (nem a tőkés gazdasági szereplők!) bukásának szükségszerűségét.

A tőkés gazdasági szereplő tehát arra kényszerül, hogy olyan árukat termeljen, olyan műszaki, technikai színvonalon, amelyek arányos, és társadalmi szempontból igazságos, gazdasági szempontból pedig versenyképes jövedelem kiáramlás mellett is nyereséggel előállítható. A munkavállaló pedig abban érdekelt, hogy a tőkés által – a közösségi alapon nyugvó önellátással szemben – nyújtott előnyökért munkája legjavát nyújtsa, mindaddig, amíg ez kisebb ráfordítást jelent, mint az önellátás.
Ez a folyamat tehát nem csak arányos, és igazságos jövedelmet biztosít, hanem a tőkés gazdasági termelés számára fizetőképes keresletet is. Azt a keresletet, amelyet a másik, áltőkés réteg, a tőkés hatalom természetellenes működésével befagyaszt. Amelyben a termelési lehetőségek a fizetőképes keresletet messze meghaladják, a termelés korlátjává a fizetőképes kereslet válik, a társadalom tagjainak szükségleteit a gazdaság nem azért nem tudja kielégíteni, mert a szükséges mennyiséget nem tudja előállítani, hanem azért nem állítják elő a szükségletek kielégítéséhez hiányzó mennyiséget, mert épp azok, akiknek kellene, nem képesek megvásárolni.

Most ezt nem boncolgatom tovább, mert már többször, részletesebben megtettem. Sajnálatos dolog, hogy az időnként fel-felbukkanó konzervatív baloldali érzelmű emberek újra, és újra felvetik ezeket az alapkérdéseket, és nekem dönteni kell arról, hogy újra és újra ugyanazt a problémát fogalmazom meg, vagy elutasítom a magyarázatot, és folytatom az érdemi, a jövőbe vezető kutatásokat. De tisztában vagyok azzal, hogy ha elutasítom a magyarázatot, akkor ezek az emberek az objektív, a szükséges fejlődés akadályaivá válnak, nézeteik a XX. század első feléig húzzák vissza a velük együtt gondolkodók céljait, törekvéseit. Ha viszont megértik, hogy Marxot szükségszerűen tovább kell gondolni, munkásságát ki kell egészíteni s a XX. század tapasztalataival, akkor épp ezek a baloldal iránt elkötelezett emberek lesznek az objektív fejlődés, a társadalmi változás motorjai.
De endem sok felesleges munkától kímélnének meg, ha elolvasnák azt a néhány százoldalnyi írásomat, amely az interneten elérhető…