Mindig ugyanazt a hibát követjük el. Amikor a kapitalizmust szocializmusra cseréltük, kidobtunk mindent, az is, ami jó volt benne. Amikor visszacsináltuk kidobtuk azt is, ami a szocializmusban jól működött. Sőt, és úgy látom, hogy legelőször, és a legnagyobb haraggal mindig azt dobjuk ki, amit épp meg kellene tartani. Most sokan visszasírják a szocializmust, de most is, ahogy szoktuk, kritika nélkül. A legtöbben nem látják a lényeget: az egyik nem képes ellátni a társadalmat – a lakosságnak csak egy szűk rétegét tudja magas szinten ellátni, ezt a réteget azonban túl magas szinten látja el. Viszont nem termel annyit, hogy mindenkinek jusson abból, ami az adott társadalom szintjén joggal elvárható. A másik azt, ami szükséges megtermeli, és el is osztja, tulajdonképpen megfelelő módon, úgy ahogyan kell. Cserébe viszont az igényeket igazítja a termeléshez. Korlátozza az ambíciót, megakadályozza a tehetség anyagi érvényesülését. Hiába lennél képes hatalmas teljesítményre, nem gazdagodhatsz, nem vagy érdekelt abban, hogy a tehetségedet kiaknázd, mert az eredményéből nem részesedhetsz érdemeid arányában. (Világos – mert ha nincs ez a korlát, az átvezet a kapitalizmusba, nem?)
A kapitalizmusban a gazdaságot a tulajdon irányítja. A tulajdonos versenyben áll a többi tulajdonossal, nem állhat le, mindig olcsóbban, kevesebb munkával, kevesebb ráfordítással kell a termékeit előállítani, mint a többieknek, ha megáll, elbukik. Ez a gazdaságot fejlődésre, intenzív fejlődésre kényszeríti. És ez az, ami a szocializmusból hiányzik! A szocialista gazdaságot semmi sem kényszeríti arra, hogy olcsóbban, jobbat termeljen: ami ma megfelel, az holnap is meg fog felelni. Tudjuk előre, mennyi kell belőle, épp annyit termelünk, és mind el tudjuk adni, hiszen mindnek helye van. Sőt! Ami kevesebb munkával állítható elő, az bajt okoz! Az munkanélküliséget okoz(na), ami a szocializmusban megengedhetetlen.
És a kapitalizmusban? Ott épp az a rossz, ami jó: Jó hogy egyre kevesebb munkával szeretnénk előállítani a termékeinket, de nem jó, hogy egyre kevesebb munkaerővel, egyre kevesebb bérrel. A tulajdonos akkor hatékony, ha kis költséggel, kevés munkással, alacsony fizetéssel termel, erre kényszerül, mert ha nem így tesz, akkor megteszi más, ő pedig tönkremegy. De olcsón termelni – egy dolog! A termékeket el is kell adni. Ahhoz pedig jó bérre, megfelelő jövedelemre, és sok foglalkoztatottra volna szükség. Ez a kapitalizmus ellentmondása. Ezért nem termelünk azok számára, akik nem tudják megfizetni. Ez az oka a szegénységnek! Az emberek azt hiszik, hogy minden van, csak ők nem tudják megvenni, ez nem igaz! Ami hiányzik, az azért hiányzik, mert elő sem állítjuk. Ha nem így lenne, áruk tömege menne tönkre a raktárakban, a boltokban. A cégek, vállalatok tulajdonosai eladhatatlan árukat termelnének és tönkremennének. És, aki eladhatatlan árut termel, az tönkre is megy! Ezért senki nem állít elő többet, mint amennyit el tud adni, a kereskedő sem rendel több árut, mint amennyi elfogy, ami többlet mégis van, az nemzetgazdasági méretekben elhanyagolható, egyéni esetekben pedig önmagában hordja a büntetését: veszteséges termelés, csőd. Abból pedig, ami elkészül, azoknak, akik nem tudják megvenni – nem jut. Ők a szegények. Egyszerű tehát a szegénységet megszüntetni: elő kell állítani azt, amire szükségük van. Mégpedig nekik maguknak kell előállítani. Abból termék is lesz, meg jövedelem is lesz, amiből meg tudják vásárolni. Ezt azonban nem a vállalkozók, nem a tulajdonosok fogják megtenni, hisz ha „üzlet” volna benne, akkor már rég megtették volna! Bizony, ez a hatalom feladata. De valamit látni kell. A tőkés hatalom ezt a feladatot nem végzi el, mert nem áll érdekében. Nem fog áldozatot hozni olyan termelésért, amiből neki nincs haszna (azt pedig, hogy ebből számára is fizetőképes kereslet lesz, azt nem látja). De ha a gazdaság fejlődését nem akarjuk megakasztani – nem is tudjuk, mert az objektív folyamat – akkor a gazdaság motorjának, a tulajdonnak, a személyes érdekeltségnek nem állíthatunk abszolút korlátot. Megpróbáltuk. Megbukott, megtörtént a visszarendeződés, a kapitalizmust szocializmus követte, a szocializmust kapitalizmus. Ez visszalépés! Visszaléptünk egy olyan társadalmi formába, amelyet azért számoltunk fel, mert nem jól működött. De a szocializmussal is épp az volt a bajunk, hogy nem jól működött…
Épp ezért, akik ma a szocializmust szeretnék visszahozni, jól tennék, ha elgondolkodnának! Mert az is visszalépés lenne. Valójában új típusú társadalomra van szükségünk, a kapitalizmus és a szocializmus kombinációjára, a verseny és a tervgazdaság egyensúlyára, egy jól működő vegyesgazdaságra, szociális piacgazdaságra. Egy új, ismeretlen szerkezetre. És nagyon okos emberekre, akik ezt ki tudják találni, meg tudják valósítani. Erre a mai magyar politikai elit alkalmatlan. Orbán éppúgy mint Gyurcsány, Bajnai, vagy Mesterházy.