A facebook sem mindig öröm. Nem jó ellentéteket olvasni. És, ha hozzászólok, attól félek, nem csökkentem, hanem növelem a nézetkülönbségek számát, hisz az enyém egy sokadik féle nézőpont. Az a benyomásom, hogy ti a gépezet egyes alkatrészeinek hibáit az egész rendszerre kiterjesztitek. Ugyanakkor - a motor dolgozik, a kocsi halad, az alkatrészek hibái ellenére. Csak épp rossz irányba halad. Erika a legfőbb hibát a bankrendszerben látja, és ezt kivetíti az egész rendszerre. Miért? Azért, mert a bankrendszer szerepe látványos. De csak a tünet! Rossz a diagnosztika! Nem a tüneteket kell kezelni, hanem a betegséget! És, közben Erika is sejti, nagyobb a baj a bankrendszernél, a pénzrendszer működése akadozik. (Erről már sokat beszélgettem Erikával, és a legtöbb kérdésben egyet is értettünk, a megoldást illetően viszont nem, ő megoldásokat vet fel és sürget, én egyelőre nem látok jó megoldást, és az általa felvetetteket sem tartom megfelelőnek.) A társadalmi feszültségek oka most is, mint mindig, az elosztásban keresendő. De elosztani csak azt lehet, amit a gazdaság megtermelt. A társadalom létének, működésének első, és legfontosabb kritériuma a gazdaság működőképessége. Ezért én a gazdaság működésének feltételeiből indulok ki. A szocialista baloldal - András is hozzájuk tartozik - a társadalom átalakítását az elosztási rendszer átalakításával akarja kezdeni, a magántulajdont, a tőkét támadja. Csakhogy a magántulajdon, a tőke, a gazdaság működésének nélkülözhetetlen feltétele. Hisz Marx óta tudjuk, hogy a gazdaság működését négy termelési tényező biztosítja: a természeti tényezők, a termelőeszközök, a munka, és a vállalkozás. (Ez utóbbi azonban nem egyértelműen definiált, szerepe vitatható, ez igaz.) A történelem bizonyította, hogy a szocialista termelési rendszer - amely megpróbálta kiiktatni a magántulajdont, ezzel megszüntette az érdekeltséget is - nem képes biztosítani a gazdaság fejlődéséhez szükséges kereteket. Ugyanakkor az is látható, hogy ennek a fejlődésnek a kapitalista termelési mód is korlátokat állít, mert az elosztási viszonyok megmerevedése a fizetőképes keresletet korlátozza, túltermeléshez, válságokhoz vezet. És nem utolsó sorban megosztja a társadalmat. A gazdaság működésének, fejlődésének kereteit tehát a társadalom szerkezete biztosítja. A gazdaság pedig rosszul működik. Próbáljátok kitalálni, hogy miért, de az okok helyett a következményeket látjátok, és azt gondoljátok a bajok forrásainak. Kevés terméket állítunk elő. Miért is? Ennyire vagyunk képesek? Nem! Ennyit tudunk megvásárolni! Mert, akiknek hiányoznak, azoknak nincs rá pénzük, akik pedig meg tudnák vásárolni, azoknak nincs szükségük felesleges mennyiségekre. Elosztási probléma? Elosztási probléma! A társadalmi osztályokkal van összefüggésben? Nem! A jövedelem kiáramlással van összefüggésben. Arra már a tőkejavak birtokosai is rájöttek, hogy ha növelni akarják a profitjukat, akkor növelni kell a bérkiáramlást. Az alapvető javakkal ugyanis a mai foglalkoztatottak számának fele is el tudná látni a világot, hisz a technika fejlett, a termelési lehetőségek exponenciálisan növekednek. Miért dolgozik a foglalkoztatottak másik fele? Miért fizetik őket? Elsősorban azért, mert szükség van a vásárlóerejükre. Főként ezért kapják a jövedelmüket. Viszont, a mai rendszer alapja a munka, a jövedelem pedig a munka ellenértéke. Ezért dolgozniuk kell, termelniük kell, és olyan dolgokat állítanak elő, amelyekre voltaképpen alig van szükség, vagy nincs is szükség. (Csomagolóanyagokat, felesleges médiákat, hivatalokat, stb.) Csakhogy ez nem elég! Magyarországon a lakosságnak mintegy harmada - rendszeres jövedelem hiányában - a minimálisan szükséges javakhoz sem jut hozzá. Ugyanakkor ez a vásárlóerő hiányzik a piacról, a gazdaság fejlődéséhez. Így függ össze a termelés és az elosztás folyamata. Nem működhetnek egymás nélkül. A klasszikus baloldal az elosztási rendszeren akar változtatni, a társadalom szerkezetén akar változtatni – és ez helyes cél! Viszont: meg akarja szüntetni a magántulajdont, ezzel azonban két másik, fontos tényezőt is megszüntetne, a tőkét, és az érdekeltséget. Ha a tőke nem halmozódik fel, akkor nincsenek meg a bővített újratermelés forrásai, vagyis hiányzik a növekedés legfontosabb feltétele. A polgári kapitalista értékrend képviselői pedig ragaszkodnak a társadalom jelenlegi szerkezetéhez, amely a vásárlóerőt korlátozza. Ezzel behatárolják a fizetőképes kereslet nagyságát, amely a növekedés akadálya, a termelési lehetőségek fejlődésének akadálya, a gazdaság fejlődésének akadálya.

A két tábor között az ütközési pont az elosztás, amelynek legfőbb eszköze a pénzrendszer. Ezért, a baloldal (az igazi!) a társadalom szerkezetének megváltoztatásában gondolkodik, a jobboldali, és a semleges polgári töprengők a pénzrendszer reformjában gondolkodnak. Egy ilyen, egyre jobban terjedő nézet az ellenszolgáltatás nélkül nyújtandó alapjövedelem. Amiben éppúgy van részigazság, mint a társadalom szerkezetének megváltoztatásában, (a pénzrendszer ugyanis mára már alkalmatlanná vált eredeti funkciójának ellátására) és éppúgy nem jelent valódi megoldást, mint az előző. Mert a legfontosabb cél elérésére (a gazdaság működőképességének, és fejlődőképességének helyreállítására), egyik sem alkalmas.
A társadalom szerkezetét ugyanis úgy kell átalakítani, hogy abban a magántulajdon, az érdekeltség részben megmaradjon, miközben egyensúlyba kerül a széles rétegek megélhetésének biztosítását szolgáló közösségi tulajdonformával. Ugyanakkor a pénzreformnak úgy kell bekövetkeznie, hogy a pénz áru jellege élesen elváljon a csereeszköz és az értékmérő funkciótól, ugyanakkor mennyisége újra egyensúlyba kerüljön a piacon lévő áruk mennyiségével. (Nem tudom, hogy ez hogyan valósulhat meg, de dolgozom rajta, Erika jóvoltából.) Ugyanakkor nem engedhető meg, hogy olyan társadalmi réteg jöjjön létre, amely nem veszi ki a részét a társadalom számára szükséges javak előállításából, mert ez megosztaná a társadalmat. Az alapjövedelem hívei ugyanis egy fontos tényt figyelmen kívül hagynak: a gazdaságtan egyik axiómáját, hogy új érték csak élőmunka ráfordítás révén jöhet létre! Ebből következik, hogy az ellenszolgáltatás nélkül nyújtott jövedelem csak úgy adható, ha egy hatalom egy csoport, vagy réteg munkájának eredményét azoktól a hatalom eszközével, tehát erőszakkal elveszi, és egy másik, arra érdemtelen csoportnak adja. Ezzel szemben az új társadalmi szerkezetnek, és az új pénz- és értékrendnek együtt, azt kell biztosítania, hogy a számára nélkülözhetetlen erőforrásokhoz bárki szükségletei szerint hozzáférhessen, de a szükségleteinek társadalmilag elfogadott mértékén túl ne használhassa azokat. A fennmaradó erőforrásoknak azonban a gazdaság fejlődéséhez szükséges magántulajdont kell szolgálnia. A magántulajdonnak teret kell biztosítani ahhoz, hogy létrejöhessen a növekedést megalapozó tőkefelhalmozás, a termelési lehetőségek folyamatos bővülése.
A társadalmi igazságosságot tehát nem lehet kizárólag az elosztás problémájához kapcsolni. Egyetlen megoldás sem jó, ha a gazdaság fejlődésének lehetőségét nem biztosítja. Ezt kellene látni a mai politikai elitnek, és a legfőbb hiba, hogy távol állnak ettől. Nem csak hogy felismerni, de megérteni sem képesek. A nemzetnek pedig nem politikai vezetők mögé kellene állniuk, hanem először is a követendő utat kellene megtalálni, abban egyetérteni. Utána keresni vezetőt. Nem olyat, aki megmondja hová vezet el bennünket, hanem olyat, aki oda vezet, ahová mi akarunk eljutni.