Hol a suska, Zsuzska?

 

A napokban elhatároztam, hogy egy kicsit utánanézek annak, mivel is etetnek engem az „okosok”.

Vagyis: hogyan számol el a nemzet vagyonával – és jövedelmével – a kormány. Nem csak ez a kormány, hanem a mindenkori kormány, a hatalom.

Mert valami nem stimmel!

Mert azt hallom: „Magyarország jobban teljesít”, miközben azt látom, hogy Magyarországon nő a szegénység, egyre több az éhező gyermek, egyre kevesebb jut egészségügyre, oktatásra.

Ugyanakkor a GDP növekszik. Szinte állandóan, hol jobban, hol kevésbé, de nagyon ritka az, hogy nem növekszik, még ritkább, hogy csökken. Összességében meg? Megyünk a fellegekbe! De akkor hol az a rengeteg megtermelt áru, szolgáltatás? Ha egyre jobb lesz, akkor miért lesz egyre rosszabb? Hol a hiba?

Mondok egy egyszerű példát. Nem elméleti példát, a KSH adatait idézem, gyakorlatilag szó szerint. A növekedésről.

Azt mondja a kimutatás, hogy a növekedés többé-kevésbé folyamatos. A KSH kimutatta, hogy Magyarország gazdasági teljesítménye az 1960-as értéket 100%-nak tekintve 1974-ben 200%, 2007-ben 400% volt. (Nem fogok a mai adatokról értelmetlen vitába belemenni, hiszen azokkal is baj van, amelyeket már rég senki sem akar megszépíteni, és senki sem akar rosszabbnak beállítani.) De!

Viszont a KSH adataival szemben az igazság az, hogy 1974-ben egy átlagos polgár a jövedelmének nagyjából a felét fordította a megélhetésére. A másik feléből autót vett, nyaralót, lakást épített, ebben az időszakban vásárolták Magyarországon a legtöbb új autót, a legtöbb telket, építették a legtöbb nyaralót, lakást, családi házat.

2007-ben viszont egy átlagpolgár jövedelme nem volt elég a megélhetésére – ebben az időszakban javában folyt az eladósodás, amely három év múlva szociális robbanáshoz vezetett. Hol van akkor a megduplázódott gazdasági teljesítmény? Ennyit érnek az adataink!

De kik akarnak becsapni bennünket, és miért?

És miért hagyjuk magunkat?

Én elhatároztam, hogy utánajárok. Meg fogom vizsgálni minden egyes gazdasági mutató valódi tartalmát, és könyörtelenül leírom, hogyan ferdíti el a valóságot, kinek van ebből haszna, és kinek a bőrére megy a szembekötősdi!

Ki tart velem? Ki akar segíteni az igazság kiderítésében? Hiszen végül is ez sem megy másképp, mint otthon, ha megnézzük, mire megy el a pénz, miért fogy el egy héttel a fizetés előtt. Legfeljebb egy kicsit bonyolultabb, és legfeljebb egy kicsit nagyobbak lesznek a számok. De hiszem, hogy boldogulunk vele. Mert sokan vagyunk. Aki segíteni akar, vagy akit csak érdekel, hogy állunk, csak jelezze egy lájkkal, egy hozzászólással.

 

Hol a suska-Zsuzska - 2

 

Nos, folytatva az előzőeket (a nemzet vagyonával való elszámolásról), azt gondolom, a modellalkotással kellene kezdeni. Nem vizsgálhatunk egy országot a maga teljes valójában – túl bonyolult lenne – különösen nem, ha a vizsgálat módszereit szeretnénk ellenőrizni, és szükség szerint módosítani. Márpedig most erről van szó. A ma általánosan használt módszert SNA-nak nevezik (System of National Accounts = Nemzeti Számlák Rendszere)

Ennek a rendszernek a mutatóit szeretnénk górcső alá venni. Különösen az egyik legfontosabbnak tartott mutatóját, a GDP-t (Gross Domestic Product = bruttó hazai termék). Elsősorban. Aztán, persze sorban a többit is.

Ehhez azonban mindenekelőtt egy alkalmas modellre van szükség, amelynek működése egyszerűbb, és szabályosabb egy valódi ország működésénél. Ha ezzel megbirkóztunk, utána egyesével lehet bevonni a valós problémákat, így lépésenként közelebb kerülhetünk a valósághoz.

Alkossuk meg tehát Százországot. Nevét onnan kapja, hogy egyes vizsgálatokhoz száznak tekintjük a lakosság létszámát. Más vizsgálatokhoz ez a minta nem lesz elegendő, ott pedig a népesség nagyságát százezernek fogjuk tekinteni. Mind a két szám kiválóan alkalmas arra, hogy tapasztalatainkat és következtetéseinket százalékban tudjuk kifejezni.

 

Mivel Százország elméleti, ezért a következőket feltételezzük róla:

- Minden gazdasági tevékenysége legális.

- Minden gazdasági eseményt bizonylat rögzít.

- Minden árucsere számla útján, pénz közvetítésével történik.

- Minden személyi juttatás jövedelem, amely vagy bér (munkajövedelem), vagy nyereség (tőkejövedelem). Ide értendő az esetleges kamat, járadék, bérleti díj is.

- Minden termék és szolgáltatás a tőkés árutermelés feltételeinek megfelelően, vállalkozás keretei között jön létre, függetlenül attól, hogy a vállalkozás egy személyes, KKV, vagy nagyvállalkozás. Ez a modellben az egészségügyi ellátásra, és az oktatásra is igaz.

- Az ország gazdaságát kezdetben zártnak, és minden esetben önfenntartónak tételezzük fel, tehát segélyt nem nyújt, illetve nem használ fel, illetve ezek egyenlege 0. Tehát, minden ilyet figyelmen kívül hagyunk. Zártnak értelmezve pedig: nincs külső gazdasági kapcsolata, mindent maga állít elő és maga fogyaszt el. Ezt a szempontot helyenként megváltoztatjuk, a modell külgazdasági kapcsolatait bővítjük.

- A modellben szereplő háztartás lehet: 1 fős, 2 fős, 3 fős, 4 fős, négynél több fős.

- Nem biztos, hogy szükség lesz rá, de rögzítjük a népesség életkor szerinti szerkezetét is:

60 munkaképes korú.

20 fiatal, nem keresőképes.

20 idős, nyugdíjas korú.

 

Ez a modell arra is rávilágít majd, miért van szükség a társadalom átlátható méretű szerkezeti egységeinek kialakítására. És ki fog derülni, hogy a vizsgálat nem csak az SNA paramétereinek hibáit tárja fel, hanem a vizsgált modell gazdálkodásának lehetséges hibáit is, illetve ezen hibák típusait is.

 

 

 

Hol a suska, Zsuzska? – 3. rész

 

Mindenek előtt nézzük meg a GDP számításának lehetséges legtisztább esetét.

Azaz, még ezt is megelőzően magát a fogalmat, és meghatározásának módját.

A GDP (Gross Domestic Product) – a bruttó hazai termék.

Az adott országban előállított, végső fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások összértéke.

Vagy:

- az összes hozzáadott érték.

Vagy:

- a bruttó kibocsátás és a termelő fogyasztás különbsége.

Vagy, jövedelem oldalról:

- az országban adott évben realizált bruttó jövedelem

Vagy:

- az országban realizált összes elsődleges jövedelem. (Most akkor ez, vagy az előbbi? Vagy a kettő ugyanaz?)

Elvileg ezeknek mind ugyanazt a számot kellene eredményezniük.

 

Most állapodjunk meg abban, hogy ezek közül mi kettőt fogunk használni, és vizsgálni fogjuk, hogy a kettő valóban ugyanazt jelenti-e.

Az első, a termelés oldaláról:

Az adott országban előállított, végső fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások összértéke.

A második, a jövedelmek oldaláról:

Az országban realizált összes elsődleges jövedelem.

Ez azonban azt is jelenti, hogy egy adott országban, egy adott évben (időszakban) előállított összes végső fogyasztásra szánt termék, és szolgáltatás értéke egyenlő az ezek előállításából származó összes jövedelemmel. Legalábbis a GDP számításának szabálya alapján… Meg fogjuk vizsgálni!

 

De tisztázzuk: mit jelent az, hogy „végső fogyasztásra szánt”? Nem az összes előállított termék, és szolgáltatás?

Mondjuk: zsömle.

Egy pékség 500 zsömlét süt, darabja 20 Ft. Akkor ez a GDP-t 10 000 Ft-tal fogja növelni. Nem?

Csakhogy: a pékség nem tudna zsömlét sütni, ha a molnár nem őrölne lisztet. A molnár pedig nem tudna lisztet őrölni, ha a földműves nem termelne búzát. Vagyis:

A földműves termel 5000 forint értékű gabonát. (Pontosabban – volt 2000 Ft értékű vetőmagja, és 7000 Ft értékű gabonát termelt, de ebből 2000 Ft értékű gabonát eltett a következő évre vetőmagnak. Tehát tekinthetjük úgy, hogy eladásra 5000 Ft értékű gabonát termelt.

A molnár megvásárolja ezt a gabonát, megőrli, és így 8000 forint értékű lisztet állít elő.

Most jön a pék!

Megveszi a lisztet, amiből zsömlét süt, 10 000 Ft értékben.

 

Az első termék, a búza 5000 Ft

A második termék, a liszt 8000 Ft

A harmadik termék a zsömle 10000 Ft

 

Tegyük fel, hogy Százországban abban az évben semmi mást nem termeltek. Akkor ezek együttes értéke 23 000 Ft – ez lenne a GDP? Nem! Mert becsapnánk magunkat.

A molnár ugyanis nem 8000 Ft értéket állított elő, hiszen 5000 forint értékű gabonát nem termelt, hanem vett, vásárolt. Ő ehhez csak 3000 Ft értéket tett hozzá, hogy a liszt elkészüljön.

A pék sem termelt meg 10000 Ft értéket, a lisztet vásárolta 8000 Ft-ért, és 2000 Ft-ot tett hozzá, hogy zsömle legyen belőle.

 

A 23 000 Ft a következőképpen jött össze:

 

5000 Ft (a földműves munkája) + 5000 + 3000 (a molnár munkája) + 5000 + 3000 + 2000 (a pék munkája)

Láthatjuk, ebben a gabona ára háromszor, a molnár munkája kétszer szerepel.

 

Pedig a 23 000 Ft – nem rossz szám! Ez a termelésben résztvevő három cég árbevétele. Viszonylag egyszerű vele számolni. Van is ilyen, csak ez nem a GDP. A neve: bruttó kibocsátás.

 

A molnár a vásárolt gabonát elfogyasztja, a munkája végén nyoma sem marad – liszt lesz belőle – de ez nem a végső felhasználás, hiszen láthatjuk, később is csak alapanyag lesz. A molnár gabona fogyasztása tehát: termelő fogyasztás. Közben a búza értéke 3000 Ft-tal nő. Ez a 3000 Ft a hozzáadott érték.

Ugyanez a helyzet a pék esetében, amikor lisztet vesz, és használ fel, ez is termelő fogyasztás. Az általa hozzáadott érték pedig 2000 Ft.

Ebből világos a földműves tevékenysége is, az általa hozzáadott érték 5000 Ft. (Ha nagyon szőrszálat akarunk hasogatni, akkor a földműves termelő fogyasztása a 2000 Ft értékű vetőmag, a hozzáadott értéke 5000 Ft. Ez együtt 7000 Ft, de ebből le kell vonni 2000 Ft értékű gabonát, amelyből ismét vetőmag lesz a következő évben.)

 

A lánc végén áll a vevő, aki a zsömlét megeszi. Na, ez már végső fogyasztás, minden eltűnik, a búza is, a liszt is, a zsömle is!

Nézzük újra az adatokat (a vetőmag értékétől, mivel az plusz és mínusz 2000 Ft - eltekintünk):

 

Földműves: termelő fogyasztás 0 Ft, hozzáadott érték 5000 Ft, a termelő árbevétele 5000 Ft.

Molnár: termelő fogyasztás 5000 Ft, hozzáadott érték 3000 Ft a termelő árbevétele 8000 Ft.

Pék: termelő fogyasztás 8000 Ft, hozzáadott érték 2000 Ft a termelő árbevétele 10000 Ft.

 

Ezeket típusonként összegezve:

A termelő fogyasztás 5000 + 8000 = 13 000 Ft.

A hozzáadott érték 5000 + 3000 + 2000 = 10000 Ft. Ez megegyezik a végső fogyasztásra szánt termék (a zsömle) összértékével.

 

A gazdasági szereplők árbevétele 5000 + 8000 + 10 000 = 23 000 Ft. Ez a bruttó kibocsátás.

 

Rögtön megállapíthatunk egy-két összefüggést.

Az első:

Az adott országban, az adott időszakban a végső fogyasztásra szánt termékek és szolgáltatások összértéke (GDP), megegyezik a hozzáadott értékek összegével.

A második:

Ha az adott országban gazdasági tevékenységet folytató összes vállalat árbevételének összegéből levonjuk az összes vásárolt eszközt, alapanyagot, tehát a termelés összes tárgyi feltételének értékét, akkor a hozzáadott értékek összegét kapjuk. Vagyis GDP = bruttó kibocsátás – összes termelő fogyasztás. És ez jó! Mert már tudjuk, hogyan lehet a GDP értékét a legkönnyebben meghatározni – ha Százország összes cégének árbevételéből levonjuk az összes dologi költségét (vagyis mindazt, amit egy korábbi termelés eredményeképpen keletkezett termék formájában vásárolt meg).

De akkor mi marad? Semmi más, mint a bér, és a nyereség. Vagyis a jövedelem. Ezzel igazoltunk egy korábbi állítást: a GDP egyenlő az országban realizált összes elsődleges jövedelemmel. Most már csak azt kellene tudnunk, mi az elsődleges jövedelem, és mi lehet még, azon kívül. Illetve, hogy mi az elsődleges jövedelem, azt mát tudjuk. Az elsődleges jövedelem nem más, mint a hozzáadott érték. Ami nem más, mint a GDP. Van másodlagos jövedelem is? Van természetesen. Azok a „jövedelmek”, amelyek nem a termelési folyamatban való részvételből származnak. Például: GYES, nyugdíj, szociális segély, és még sorolhatnám. Miből fizetik ezeket? Az adókként, járulékokként, vagy más formában elvont elsődleges jövedelmekből.

A gazdasági teljesítmény elszámolása szempontjából ezeknek tehát semmiféle szerepük nincs! A szaknyelv egyébként ezeket a juttatásokat transzferként is emlegeti – szerintem ez a helyes kifejezés. Ugyanis a kétféle juttatásnak közgazdasági értelemben semmi köze egymáshoz. És a transzferek másodlagos jövedelemként történő említése vezet olyan téves elképzelések kialakulásához, mint például az FNA (Feltétel Nélküli Alapjövedelem).

 

Most már alaposan körbejártuk a GDP értelmezését, kiszámításának néhány lehetséges módját. Többre nem is lesz szükségünk.

 

De, máris találtunk egy hibát!

Azt mondtuk, a zsömle végső felhasználásra szánt termék. Honnan tudjuk? És ha ezt egy következő vállalkozó vásárolja meg, aki megszárítja, és zsemlemorzsát – közismert nevén prézlit – készít belőle?

Világos: a végső felhasználás tényét nem tudjuk egzakt módon megállapítani. Ennek hiányában viszont tévedni, sőt csalni is lehet!

Vajon a vállalatok összes árbevételének és összes termelő fogyasztásának különbsége jobb adatokat eredményez?

Ezt is megvizsgáljuk a következőkben – ugyanilyen aprólékosan, mindenfajta tévedés, mindenfajta manipuláció lehetőségének kizárásával.

 

 

Hol a suska, Zsuzska – 4

 

Alig fogtunk hozzá, az első hibát máris megtaláltuk a GDP értelmezése, számítása területén.

 

1. hiba:

Nem tudjuk egzakt módon megállapítani, hol végződik a termelő felhasználás, és hol kezdődik a végső fogyasztás.

Azt sem tudjuk megállapítani, hogy hol végződik a legális, és hol kezdődik a feketegazdaság.

Hogy miért? Itt a példa:

 

- Szaladj lányom, vidd át ezt a két szelet rántott húst Bözsi nénédhez, és kérj tőle 10 tojást a süteményhez!

 

Ez biztosan nem fog belekerülni a GDP-be. Tehát ez lenne a feketegazdaság? Nyilván: NEM!

A feketegazdaságnak nincsenek éles határai. Fekete gazdaság-e például a házépítés kalákában, vagy a nagy, családi szüret?

Pedig munkáról, érték termeléséről van szó, és a megtermelt érték az egyik ember tulajdonából a másik ember tulajdonába megy át, vagy az egyik ember munkája a másik embert gyarapítja. A gazdaságtan nyelvén: az egyik ember a másik ember szükségleteinek kielégítésére alkalmas terméket állít elő vagy szolgáltatást biztosít. Csakhogy: nem keletkezik belőle jövedelem, és nem keletkezik belőle árbevétel sem!

A gazdaság teljesítménye (legalább) két összetevőből áll:

1./ árutermelő (piac) gazdaság

2./ natúr gazdaság (amikor a gazdasági szereplő a javakat saját környezetében a saját számára állítja elő)

Ez utóbbi teljesítménye nem mérhető, még a becslése is nehéz, és csak pontatlan lehet. A háztartásokban, a ház körüli gazdaságokban munkával töltött órák alapján.

 

Nézzük meg hogy a feketegazdaság, vagy a natúrgazdaság keretei között végzett munka hogyan befolyásolja a GDP-t.

Az előző példában Százországban a földművesek, a molnárok, és a pékek összesen 500 zsömlét állítottak elő, darabját 20 forintért, tehát összesen 10 000 Ft értékben. Azt állítottuk, hogy ez a végső felhasználásra szánt termék, vagyis a GDP összesen 10 000 Ft.

A következő évben az ország ugyanennyi zsömlét termel, de csak 400 darabot esznek meg; 100 darabot egy új vállalkozó vásárol meg, aki megszárítja, megdarálja – zsemlemorzsát (prézlit) készít belőle, amit zsemlénként 25 forintért értékesít.

Hogy alakul a GDP értéke?

A végső felhasználás mennyisége (zsömlényi mennyiségben kifejezve):

 

400 db zsömle 400 x 20 Ft = 8000 Ft

100 db zsömléből zsemlemorzsa 100 x 25 Ft = 2500 Ft

 

Összesen 10 500 Ft, vagyis a GDP 5%-al, illetve értéke 500 Ft-tal nőtt.

 

Csakhogy van egy kis probléma! A zsemlemorzsát azért lehetett eladni, mert már korábban is, az előző évben is szükség volt rá. De akkor otthon, a háziasszonyok szárították meg, és darálták le a zsemlét. Mi is változott tulajdonképpen?

Ugyanez lenne a helyzet, ha a zsemlemorzsát készítő vállalkozás a tevékenységét feketén végezné.

A GDP maradna 10 000 Ft, miközben az elvégzett munka – illetve a kielégített szükségletek értéke 500 Ft-tal valójában növekedett. Ez természetesen Százországban nem fordulhatna elő, hiszen megállapodtunk abban, hogy ott minden állampolgár becsületes, ott csak az állam csalhat. (Igaz, ezt nem mondtuk, de az ellenkezőjét sem zártuk ki.)

Az állam tehát elrendelheti például, hogy minden zsömlét zacskóban kell értékesíteni, mondjuk élelmiszer biztonsági okra hivatkozva. Ezeket a zacskókat mondjuk egy kormányhoz közel álló vállalkozó hozatja be külföldről (megállapodtunk, hogy időnként Százország külföldi kapcsolatait is figyelembe vesszük), darabonként két forintot fizet érte, és darabonként 5 forintért bocsátja a pékek rendelkezésére. Ezáltal a pékek termelő fogyasztása zsömlénként 16 forintról 21 forintra emelkedik, ehhez teszi hozzá a maga 4 forintos hozzáadott értékét, így a zsömle 25 Ft lesz darabonként.

Az 500 zsömlét ebben az esetben 12 500 Ft-ért fogják megvásárolni, vagyis a GDP 25%-al nő. Pedig egy falattal sem jut több, senkinek, igaz? Itt csak az egyik probléma, hogy az állam csal (vagy legalábbis lehetőséget biztosít a csalásra). Nézzük meg ugyanis ezt jövedelem oldalról.

A földműves jövedelme továbbra is 5000 Ft – vagyis zsömlénként 10 Ft.

A molnár jövedelme továbbra is 3000 Ft – vagyis egy zsömlére 6 Ft.

A pék jövedelme továbbra is 2000 Ft – egy zsömlére 4 Ft jut. Tehát a zsömle termelői az 500 zsömléből csak 400 zsömlét tudnak megvenni. Ez baj, már önmagában is – hiszen jól látható: miközben látványosan nőtt Százország GDP-je, aközben lényegesen kevesebbet ér a földműves, a molnár és a pék munkája.

De a zacskós vállalkozónak is van jövedelme – a kormány jóvoltából. Ő 1000 Ft-ot költ termelő fogyasztásra (megveszi az 500 zacskót) és 1500 Ft az általa „hozzáadott érték” – amiről most már világosan láthatjuk, hogy semmi köze nincs semmiféle valódi értékhez, mivel semmilyen szükségletet nem elégít ki!

A zacskós vállalkozó jövedelme tehát 1500 Ft. Ebből ő 60 darab zsömlét tud megvásárolni.

Az új helyzet már korábban sem tetszett, de a bajt még tetézi, hogy 40 zsömle eladhatatlan maradt, 1000 Ft értékben. Legalábbis Százország határain belül.

Ebből a földművelő, a molnár és a pék már nem tud jól kijönni. Ha ugyanis a fennmaradó 40 zsömlét 1000 Ft-ért külföldön tudják is értékesíteni, akkor is csak annyi pénzt kapnak érte, amennyit rögtön be is kell fizetniük a következő évi termelés termelő fogyasztásának költségeire.

 

Ajjaj! Megtaláltuk a második hibát.

 

2. hiba:

A GDP növekszik, ha a termék vagy szolgáltatás előállításának költsége növekszik. Ez jelenthetne egyszerű áremelkedést is: például mindennek az ára másfélszeresére nő – de ez esetben a jövedelem a termelő fogyasztással együtt nő, tehát az ár/érték arány azonos marad. Ilyen esetben az árindexszel korrigált GDP mutató is azonos marad.

De a példa arra mutat rá, hogy növekedhet a termék, vagy szolgáltatás előállításának költsége úgy is, hogy a jövedelem kibocsátás nem változik. Ebben az esetben a GDP növekszik, miközben a jövedelem reálértéke csökken.

 

Ez a hiba már önmagában is alkalmatlanná teszi a GDP-t bármilyen korrekt összehasonlításra.

Ugyanakkor elvileg lehetőséget nyújt a kormánynak arra, hogy egy következő időszak GDP értékét különböző intézkedésekkel akaratának megfelelő módon befolyásolja. Érdemes ennek tükrében visszanézni az elmúlt 25 év adatainak alakulását. Különösen az elmúlt 5 évet!

 

Hol a suska, Zsuzska – 5

 

Boncolgassuk csak tovább a GDP-vel kapcsolatos korábbi megállapításokat!

Az első az volt, hogy nem ismerjük pontosan a termelő fogyasztás és a végső felhasználás határát. Ebből következik, hogy egyes gazdasági tevékenységek átcsúszhatnak a natúrgazdaság viszonyai illetve a feketegazdaság keretei közé.

Ebből így azt is megállapíthattuk, hogy a natúrgazdaság és a feketegazdaság két egymáshoz nagyon közel álló fogalom. A kettő között a lényeges különbség, hogy az utóbbit (a feketegazdaságot) az állam üldözi. Pedig, amint ezt láthatjuk, a feketegazdaság éppúgy, mint a natúrgazdaság emeli az ország gazdasági teljesítményét, igaz, anélkül, hogy ez a GDP-ben megjelenne, anélkül, hogy az államnak ebből haszna lenne.

 

A termék árát – így a jövedelmet, illetve azon keresztül a GDP-t növeli az olyan ráfordítás is, amely nem elégít ki valós szükségletet (pl.: zacskó a zsömléhez) vagy közvetett szükségletet elégít ki, (pl.: zacskó a prézlihez).

A lényeg: A GDP a ráfordításokat méri, függetlenül attól, hogy azok milyen mértékben alkalmasak valós (racionális, vagy irracionális) szükségletek kielégítésére.

Tehát a GDP-t a felesleges ráfordítások is növelik, miközben lehet, hogy azok a szükségletek kielégítésének mértékét változatlanul hagyják, de még az is lehet, hogy csökkentik. Itt a magyarázata az első írásban említett példának: 1974-ben a magyar gazdaság teljesítménye (hozzávetőlegesen megfelel a GDP-nek – akkor még más elszámolási rendszert használtunk) papíron fele volt a 2007 évi GDP-nek, miközben korábban az átlagpolgár a jövedelmének felét fordította saját fenntartására, másik feléből – megtakarítások után – autót, telket vett, nyaralót, házat épített. 2007-ben az átlagpolgár az átlagjövedelmét teljes egészében a saját fenntartására költötte, sőt, abban az időben kezdett növekedni az eladósodás.

Ezt most már értelmezhetjük.

A vizsgált időszakban a ráfordítások kétszeresére nőttek – ezt az adatot mutatja a KSH növekedési mutatója – miközben a szükségletek kielégítettségének mértéke szemmel láthatóan csökkent. Erre vonatkozóan összegző statisztikák nem készültek, különösen nem ilyen összefüggésben, hiszen ez a kormányzati tevékenységet minősítette volna. De a szükséges adatok más bontásban, részleteiben a KSH-nál rendelkezésre állnak. Így kell értelmezni az adatokat, ha növekvő GDP mellett a szegénység is növekszik. Nincs benne semmi meglepő. Azt jelenti, hogy növeltük a ráfordításainkat, de csökkent az eredményünk. Hogy egy hasonlattal éljek – ülünk egy autóban, amelyik egyre többet fogyaszt, de egyre lassabban megy. Lehetne azt mondani, hogy kopott a motor, és egyre jobban kopik, te ez egy ország társadalmára nem értelmezhető. Viszont tudjuk, hogy a fogyasztás is és a sebesség is függ a vezető tudásától. Na, ez a hasonlat közelebb jár az igazsághoz. Persze egy kocsit megfelelő tudással is lehet rosszul vezetni, ha épp az a sofőr célja. Például azt a látszatot akarja kelteni, hogy az autó rossz.

Nálunk ennek a keveréke történt: a vezetők el akarták hitetni, hogy az ország „rossz”, miközben ők voltak azok, akik nem tudtak, de nem is akartak gyorsan, és üzemanyag-takarékosan vezetni.

 

Ebből következik, hogy mit kellene tennünk a mai helyzetben. Minimálisra kellene csökkenteni minden olyan ráfordítást, amely nem valós szükségletet elégít ki, illetve vizsgálni kellene a szükségletek racionalitásának és a ráfordítások arányának viszonyát. Csakhogy a közgazdaságtudomány még adós a szükségletek szerkezetének, értékének és fontosságának tudományos igényű vizsgálatával. Ehhez egy általános értékrendszer elméletre volna szükség, amely három paraméter (a termék/szolgáltatás, a munka, és a szükséglet) összefüggéseit mutatja hatféle értékkategória (költségérték, termelési érték, társadalmi érték, csereérték, használati érték, piaci érték) viszonylatában.

 

A GDP egyik fontos tulajdonsága, vagy ha úgy tetszik, hibája, hogy a natúr gazdaság teljesítményét, így a feketegazdaság teljesítményét nem veszi figyelembe.

De mi a különbség a natúrgazdaság és a feketegazdaság között?

Meglátásom szerint mindössze annyi, hogy az első esetben a gazdasági tevékenység a saját szükségletek kielégítésére irányul, míg a második esetben, a feketegazdaság esetében a termelés célja mások szükségleteinek kielégítése ellenérték fejében.

Azért van min elgondolkodni.

A zsömle példából ugyanis valami világosan kiderül. Ha a három lépcsős termelési folyamathoz (gabona – liszt – zsömle) egy negyedik lépést illesztünk (prézli/zsemlemorzsa), akkor a termelési érték mindenképp növekedni fog. (Emlékezzünk, 100 zsömléből készült zsemlemorzsa, ami 500 Ft-tal növeli a termelési értéket.) Ez akkor is igaz, ha a tevékenység legális keretek között folyik – és akkor a GDP 10 000 forintról 10 500 forintra növekszik, de akkor is igaz, ha a termelést feketén folytatják. Akkor is keletkezik 500 forint pótlólagos jövedelem, de erről az állam nem tud, tehát a GDP kiszámításába nem kerül bele. De mit veszít a társadalom? Első pillantásra – semmit! Sőt, nyer az előző állapothoz képest (a háromlépcsős termelési lánchoz képest). 500 Ft-ot.

Mindössze annyi a különbség a legális gazdasági tevékenység és a feketemunka között, hogy a legális jövedelem (illetve termelési érték) egy részét az állam újra elosztja. Mondjuk 10 százalékát. Ez esetben a korábbi 10 000 forintos GDP-ből az állami újraelosztás mértéke 1000 Ft, ez növekszik a következő lépés bevezetéséből keletkező 500 Ft-os többlet 10 százalékával – 50 Ft-tal.

Ám, ha a termelés illegálisan történik, akkor az állam elesik ettől az 50 forintos növekedéstől. Az „államnak” tehát kára származna ebből, ha az „állam” egy személy volna. De az állam mi magunk vagyunk , nekünk pedig ebből nem származik kárunk. Mire költené Százország kormánya ezt az 500 – illetve 550 Ft-ot? Mivel kikötöttük, hogy az országban minden gazdasági tevékenységet az árutermelő piacgazdaság szabályai szerint végeznek – beleértve az oktatást, és az egészségügyet is – ezért jelentősen szűkül a lehetőségek száma. Az 50 Ft hiányozhat a honvédelmi feladatok ellátásából, az államigazgatási tevékenység finanszírozásából (most ide vesszük a rendőrséget, és a VPOP-t, egyebeket is), hiányozhatna a szociális ellátásból, az állami beruházásokból (például utak, hidak) vagy hiányozhatna a lenyúlható, ellopható pénzekből. Összességében azt mondhatjuk, hogy a társadalmat valóban kár éri a feketegazdaság tevékenységéből, de korántsem akkora kár, mint amekkorát velünk a hatalom láttatni szeretne.