E hely célja elsősorban az ország javát szolgáló gondolatok megjelenítése - lehetőleg elkerülve a politika negatív megnyilvánulásait. Legyen ez az oldal nyitott minden jó szándékú ember számára, függetlenül attól, hogy melyik párttal, politikai csoporttal szimpatizál. Legyen az a fontos, ami összeköt bennünket és nem az, ami szétválaszt.

A XIX. század társadalmi problémáinak megoldására vonatkozó egyik legnagyobb demagógia Lord Brougham nevéhez fűződik: »Legyetek tőkésekké!« Marx ezzel szemben épp a munkások kiszolgáltatottságát vetette fel.

Két kérdést kell megvizsgálni: 1. van-e lehetősége ma a dolgozónak tőkéssé válni, 2. milyen mértékben kiszolgáltatott az, aki nem válik, vagy nem válhat tőkéssé? Az első kérdésre a válasz világos. Az osztályok közötti határok egyre inkább elmosódnak, eltolódnak. A munkáért kapott bérek egyre szélesebb skálán szóródnak, a dolgozó réteg jelentős része képes megtakarításokra, melyek automatikusan közelebb viszi őket a tőkejavak birtoklásához. Tőkéssé válni bizonyos értelemben gazdasági kényszer – ma öngondoskodásnak hívják. Állami intézkedések hatnak ebben az irányban – nyugdíjtakarékosság, egészségbiztosítás, stb. Mégis van egy réteg, amelynek semmi esélye erre: a munkanélküliek, a közmunkában foglalkoztatottak, az alacsony végzettségű, minimálbéren foglalkoztatottak, a szezonális tevékenységből élők. Ők a második kérdésben is érintettek: érdekérvényesítő képességük a nullával egyenlő. Ennél fogva teljesen kiszolgáltatottak, munkaidejük és munkaerejük értékét a szociális juttatások értékéhez kell viszonyítani. Az egységnyi munkaidőre jutó szubjektív hasznuk a felajánlott munkabér és a szociális juttatás különbsége, ennek alapján dönthetnek a munka elvállalásáról. Az állami beavatkozás ma nagyon rossz irányban mutat – az állam a szociális ellátást korlátozza, tehát növeli a kiszolgáltatottságot. Igaz, a másik megoldás sem jó, ha a szociális juttatások növekednek, akkor csökken a bérarányos munkaerő kínálat, mert csökken a fajlagos bérarány. Ez az állapot a feketegazdaságnak kedvez, amely enélkül is súlyos probléma. A gazdaság normális fejlődését biztosító társadalmi keretek egyik fontos összetevője a feketegazdaság helyzete. A teljes foglalkoztatás a piacgazdaság viszonyai között láthatóan nem valósítható meg, hiszen a vállalkozás szabadságát, a versenyt korlátozná. Helyette azonban működhet a maximális foglalkoztatottság fogalma, amely megvalósítja a rászorultság alapján történő foglalkoztatást. A szociális juttatások folyósítása sem társadalmi, sem gazdasági szempontból nem hasznos. A szociális juttatás ugyanis egyfajta ellenszolgáltatás nélkül szerzett jövedelem, amely tálcán kínálja az így felszabaduló idő (munkavégző képesség) más területen történő hasznosítását. A dolgozót abban teszi érdekeltté, hogy a gazdasági körforgásban való részvételét eltitkolja (szociális alapú jövedelmének megtartása érdekében). Így a feketén végzett munka ellenértéke két részletből áll össze: az egyik a szociális juttatás, a másik a feketén kapott bér. E kettő összege adja ki az elvégzett munka versenypiaci értékét, így a foglalkoztató számára az alkalmazott szociális alapú jövedelme megtakarításképpen jelentkezik. Ettől ő is érdekeltté válik a foglalkoztatás eltitkolásában. Ennek a folyamatnak a piactorzító hatása az egész gazdaság működését kedvezőtlenül befolyásolja, mert visszahat azokra, akik helyzetüknél fogva nem képesek kihasználni a feketemunkában rejlő lehetőségeket. A megoldás egyszerű, de nem lesz népszerű. A szociális minimum intézményes biztosítása nem történhet a kedvezményezett ellenszolgáltatása nélkül. A gazdasági egyensúly fenntartása érdekében bármely szociális juttatás ellentételeképpen annak munkaerőpiaci értékével megegyező foglalkoztatást kell biztosítani. Ennek kettős célja van, az egyik a munkaerőpiaci értékegyensúly biztosítása, a másik pedig az így keletkező munkaidő-felesleg átirányítása a munkaerő feketepiacáról a legális szektorba. Társadalmi szempontból ez a probléma úgy fogalmazható meg, hogy a társadalom tagjainak jogait és kötelezettségeit egyensúlyban kell tartani: a szociális biztonsághoz való jog mindenkit megillet, ezzel szemben mindenki köteles a társadalom működéséhez képességei szerint hozzájárulni. A jogot csak a kötelességgel szembeállítva lehet értelmezni, aki a kötelezettségeinek nem tesz eleget, azt a jogok nem illetik meg! A szociális juttatásért tehát ellenszolgáltatást kell nyújtani – ez lenne a közmunka valódi szerepe, társadalmi jelentősége. 

Vendégkönyv

Név:*E-mail:Üzenet:*

Antispam kód:*

• Komon Ákos (komako25@freemail.hu)
  2014-10-07 09:10:04
  Szia! Nagyon szeretnék veled megismerkedni, kapcsolatba kerülni!